7. fejezet

Sziasztok:P. 7. feji. És bocs, hogy ilyen későn és, hogy ilyen rövid lett:(. De nem tudtam mit kitalálni. Rem megbocsájtotok. :D
Puszi: Kriszti.ke


Végre eggyütt

,,Várom a választát, de nem jött. Nem jön a válasza. 1 perc. 1 és fél perc. . Edward mit szólsz? Te is szeretsz?"



-Én...én...Bella nagyon sajnálom, amiket tettem. Nem is tudom, hogy lehettem olyan idóta, hogy magadra hagytalak. Hidd el én is szeretlek. Mégegyszer: bocsáss meg nekem. Most már semmi sem választhat el minket. Örökre veled maradok. Szeretlek, Bella.- tehát mégis szeret. Mintha pillangók verdesnének a gyomromban. Életemben nem voltam ilyen boldog. Semmi más nem fontosabb nekem annál, hogy Edward szeret. Most meg néz rám, várja hogy felfogjam miket mondott. De ezt lehetetlen elhinni. A gyönyörű és szép Edward Cullen szereti a jelentéktelen Bella Swamt? Egyszóval: lehetetlen. De mégis kimondta. Megkövültem. Meg sem bírok mozdulni az örömtől. Csak néztem és néztem. Gondolom észrevette, hogy egy ideig néma leszek. Felélmlépett egyet, majd kettőt. Leheletét éreztem az ajkaimon. Csak közeledett és közeledett. Ajkaink egymásbaforrtak. Vadul csókoltuk egymást. Hetven év vágyakozását éreztem a csókjában. Volt ott még szeretet, szerelem, boldogság és ezernyi más érzés. Egyszerűen csak végre egymásra találtunk. Sajnos meg kellett szakítanom a csókunkat, hogy valamit elmondhassak neki.

-Én vagyok a világ legszerencsésebb vámpírja.- mondtam.

-Az kizárt. Én vagyok a világ legboldogabb vámpírja.

-A-aaa. Én vagyok az.- incselkedtem vele az inggallérját markolva.

-Ha te mondod, elhiszem.- eggyütt nevettünk. Homlokunkat egymásnak támasztottuk és úgy nevettünk. Biztos vagyok benne, hogy mindketten ugyanazt érezzük jelen pillanatban. Egyszerűen nem lehet leírni az érzelmeimet.

-Edward. Most mi következik majd? Mi lesz kettőnkkel?- nagyon félek a válaszától, de már nem kellene aggódnom, mert szeret.

-Hát...ömm. Most már semmi sem választ szét minket. És odaköltözöl hozzánk. Azthiszem be kell szereznünk egy franciaágyat.- fúú..kezd egy kicsit Emmetre hasonlítani. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Folytatta:- Akár már pakolhatnál is. Megvárlak itt...gondolom engem nem engednek át. És szóval akkor összepakolsz, elhozod idáig egyedül, innen meg majd én segítek neked. De siess. Nem tudok tovább várni. 70 év túl sok idő...-viccelődött. Szerintem is ez a legkézenfekvőbb ötlet. Sietnem kell.

-Ígérem, amilyen gyorsan csak tudok, itt leszek.- felnyújtózkodtam, egy csókot nyomtam az arcára és futni kezdtem. A boldogság, mintha plusz löketet adott volna. Gyorsabb voltam, mint valaha.

-Jacob!- kiáltottam neki.

-Itt vagyok. A konyhában.- odamentem és nem tudtam, hogy kezdjek bele. Nekidőltem az ajtófélfának és agyalni kezdtem. Csak nézett és nézett. Épp mosogatott.

-Nos, mi volt?- rávigyorogtam és egyből leesett neki. A nyakába ugrottam.- Látom fel vagy pörögve.- eggyütt nevettünk. Mindent elmondtam neki. Kicsit szomorú volt, hogy ilyen hamar elköltözök. De megígértem neki, hogy majd gyakran meglátogatom. Engem felszabadított a szerződés alól. Akkor kelek-járok, amikor akarok. De persze a többi Cullen nem. ( Jellemző) Szerintem ez a szerződés dolog marhaság, de nem akartam megint elkezdenki. Tudom, hogy úgyse jövök ki belőle jól. Felmentem a ''szobámba" és összepakoltam. Amúgy sem pakoltam ki nagyon. Táncikálva pakoltam a ruháimat( ami megsokasodott ittlétem alatt, mert unatkoztam és inkább elmentem vásárolgatni). Készen vagyok! Jó. Bella, nyugodj le. Vettem egy felesleges nagy levegőt, majd kiléptem az ajtón. Elköszöntem Jaketől és futni kezdtem Edwardhoz. De ő nem volt ott. Mi történhetett vele? Abban a pillanatban megéreztem a levendula és a nárcisz illatát. Igen, ez Edward illata. Jön még valaki más is vele. Kiléptek a fák takarásából. Em volt vele. Mosolyogva jöttek felém. Minek jött Emmet? Poénkodni? Azt meg kell hagynom, hogy imádom a poénjait.

-Bellaaaaa!- mondta Em. A karjaiba kapott, megforgatott megpuszilt és letett. Eggyütt vihogtunk, Edward meg csak mosolygott rajtunk.

-Szia öcskös!- mondtam neki.

-Tisztázzuk, hogy én vagyok az idősebb. Szóval nem lehetek az öcséd. A bátyád vagyok.

-Boccs.- feltartott kezekkel mondtam neki. Ismét eggyütt nevettünk.

-Látom egymásrataláltatok. De talán indulhatnánk.- javasolta szerelmem. Ők vitték a két oldalamon a bőröndjeimet.

-Szóval...beköltözöl Edy bratyóhoz?- jó! Én errre nem vagyok hajlandó válaszolni. Edwardra néztem segitségért, amit Ő észre is vett.

-Pofa be, Emmet!- mondta Edward. És viccből rámorgott.


-Csiga vér! Nem mondtam semmi rosszat.(XD)- mondta "Em bratyóm". Tulajdonképpen sokkal mókásabb vagyok vámpírként, mint emberként voltam. Jó érzés, hogy a húgának tart. Remélem a többiek is így fogadnak majd. Alice biztos örülni fog. Carlisle és Esme is. Jasper meg örülni fog, hogy már nincs vérszagom és nem akar megölni. Magamba nevettem idióta viccemem. Edward felvonta a szemöldökét, de én csak leintettem. Ja és Rosalie. Csak is az ő véleményétől feélek egy icipicit. Vajon iskolába is fogok járni?. Vissza a forksi gimibe? Furi lesz de minden percét élvezni fogom, ha Edwarddal lehetek és az új családommal. Végre megpillantottam a házat. Az egész Cullen család az ajtó előtt állt. Megálltunk. Alice és Esme rögtön a nyakamba ugrottak.


-Tudtam, tudtam, tudtam- trillázott viháncolva Alice.

-Isten hozott drágám.- Esme. Em gyorsan beszaladt a bőröndjeimmel. Edward meg a hátam mögé állt, átkarolva a derekamat. Mind mosolyogtak... még Rosalie is. Mikor szemünk találkozott mégjobban kezdett mosolyogni. Kivillantottam én is a fogaimat. Hu... pedig azt hittem, nehéz lesz Rosalieval kijönni. Lehet, hogy most már minden vágyam megvalósult? Boldogan fogok élni a családommal az idők végezetéig? Itt ért véget minden rossz az életemben? Nagyon bízok ebben.