9. fejezet

Sziasztok. Noss gondolom mennyire vártátok a frisset, az előző fejezet után. Úgy gondoltam most nem váratlak titeket sokáig:D Hát tessék:D.Jó olvasást:P
Puszi: Kriszti.ke


Egy pár meglemetés


,,Megfordulok, hogy a szemébe tudjak nézni. De Ő nem Rosalie. Neki vörös a szeme. És Ő egy férfi vámpír...Felismerem. Láttam már valahol...egy fényképen..."



Ó te jó ég!! Csak ne bántson. Nem mintha úgy nézne rám, hogy meg akar ölni. Te jó ég. Milyen jóképű...Szőke, enyhén hosszú haj, de a szemei...vörösek. Egye fene, de akkor is szépek a szemei. És olyan gyereknek tűnik első ránézésre. De tudom ki Ő. Egy fényképen láttam. Három másik személlyel. Maryvel, Lissával és egy másik sráccal. Ő volt Mary oldalán. Ő Mary exe. De a nevét sajnos nem tudom. Kirántottam a kezem a kezei közül. Meglepően fájt, hogy nem érinthetem tovább.

-Ki vagy te?...Na várjunk csak. Én tudom ki vagy...- elég értetlenül nézett rám- de a nevedet nem tudom.

-Philip. De te szólíts csak Philnek.- rámkacsintott... elég furcsa, hogy ez imponál nekem. Mi van veled Bella?- Honnan ismersz? Hiszen én még sosem láttalak téged.- kérdezte.

-Csak fényképeken. De hagyjuk mert már nem emlékszem hol.- hazudtam. Ezt Ő is észrevette. Hiszen egy vámpír mindenre emlékszik. Nem firtatta tovább. Biztos meglátta az arckifejezésem. Nem akarok azokra a hárpiákra visszaemlékezni. Mosolygást erőltettem az arcomra és felnéztem rá.- Az én nevem Bella. Örülök, hogy megismerhetlek.- a kezemet nyújtottam, hogy kezetrázzunk. Ő meg elfogadta.

-Szóval? Egyedül élsz itt?- kérdezte.

-Igen!- jajj ezt túl gyorsan rávágtam, amin Ő csak kuncogott, én meg pirultam 'volna'.- Azaz nem. Rosalieval. Rá úgy tekintek, mintha a nővérem lenne.- ami igaz is.- És mára várjuk Alice és Jasper érkezését. Ők egy pár. Rájuk is úgy tekintek, mint a nővéremre és a bátyámra. És Ők rám, mintha a húguk lennék.

-És te? Kivel vagy itt?- kérdeztem félve. Nem, mintha félnék, hogy a párjával...

-Egyedül.

-Értem. Mikor érkeztél? Van már hol laknod? Mert ha gondolod... ha netán, nincs hol laknod...akkor talán, persze csak ha te is szeretnéd...lakhatnál nálunk egy ideig. Rosallie biztos nem ellenezné. És van elég hely a házunkban. Nos? Mit gondolsz?

-De csak ha tényleg nem gond, neked és a barátnődnek.- Hurrá. Na de Bella!!

-Akkor gyere, mutatom az utat. Kapj el, ha tudsz.- futni kezdtem. Mindent beleadtam. Nehogy leelőzzön. Utálom, ha valaki legyőz a futásban. Nem lakunk messze onnan ahol 'napoztam'. Én nyertem.

-Azta milyen gyors vagy. Én...komolyan engem még senki nem tudott leelőzni. Te vagy az első.- a tenyerét tartotta, hogy belecsapjak.- Gratulálok.- Belecsaptam a tenyerébe, majd megfordultam és felmentem a házba vezető lépcsőn. Ő meg sem mozdult. Magamon érzem a tekintetét. Megfordultam és zavartan követni kezdett. Beléptem a házba, majd Őt is beengedve becsuktam az ajtót.

-Ez itt az előszoba. Jobbra a nappali, balra pedig a garázshoz lehet lemenni.- bevezettem a nappaliba.- Ott a lépcső az emeletre. Ott van egy folyosó, gyere megmutatom.- Ő meg csak szótlanul követett.- Na szóval itt a folyosó. Balra ott az Rosalie szobája. Jobbra ugyanott az enyém. Balra Rosalieval szemben Jasper és Alice hálószobájuk. Jobbra velem szemben és mellettem vannak a vendégszobák. Melyiket választod?

-Ami veled szemben van.- kacsintott rám.

-Gyere kukkants be a szobádba.- gyorsan mielőtt jobban zavarba nem jövök.

-Váóó. Ez állati nagy.- hűledezett. Mindent körbejárt. Rámnézett, megfogta a könyökömet és engem is behúzott az ajtóból.- Figyelj csak Bella. Én nem is tudom, hogyan köszönhetném meg. Nem tettem semmit amivel ezt kiérdemeltem volna. Alig fél órája találkoztunk. És már a házadban vagyok. El sem hiszem. Nem is tartassz tőlem?- kérdezte.

-Kellene?- kérdeztem.

-Hááát éppenséggel...- Már majdnem bedőltem neki. Ami az arcomon látszott is. Ő meg jót nevetett a viccén.

-Menyj a pokolba Phil.- mondtam neki nevetve és belelöktem az ágyába. Én meg már nem tudtam megakadályozni, hogy ne rántson magával. Magárahúzott engem és úgy nevettünk. Ami nekem később kínossá vált. Nagy nehezen feltápászkodtam. most vettem észre, hogy elég hiányos az öltözékem. Csak egy bikini és rajta egy miniszoknya. Felkönyökölt az ágyon és a reakciómra várt.- Sajnálom. most jobb ha megyek.- kimentem a szobájából egyenesen az enyémbe. Lefeküdtem az ágyamra és gondolkozni kezdtem volna, ha nem leszek figyelmes léptek zajára. Phil kijött a szobájából. Megtorpant az ajtóm előtt. De nem jött be. Hallom lemenni a nappaliba. Istenem remélem nem ijesztettem el. Hallottam a bejárati ajtó nyílását és záródását. Remélem visszajön. Kinézek az ablakon hátha látom. Észrevett és integetett. Csak nem egy búcsúintegetés. Felrántottam az ajtómat. épp, hogy nem szakadt ki a falból. Valami fehér a földön az ajtóm előtt. Egy fehér cetli. Olvasni kezdem:

Hát én nem sajnálom az előbbit. Most viszont elmegyek vadászni. Még életemben nem csináltam. Remélem sikerül. Nem maradok sokáig. Csók: Phip

Nem sajnálja. Pillangókat érzek a gyomromban. De jó, hogy nem ment el. Hogy nem ijesztettem el. Visszajön. És ez a lényeg. De most akkor mi van? Talán kötődöm hozzá? Nagyon úgy tűnik. Hát mindenesetre, ha Edward jól érzi magát azzal a lotyóval...akkor én miért ne érezzem jól magam Phillel? Ő olyan jóképű és aranyos velem. Kinyílt a bejárati ajtó. Szaladtam lefelé. Phil nevét kiabálva.

-Bella?- kérdezte Rosalie.- Jól vagy? Ki az a Phil? Válaszolj már, Bella!

-Hát Ő itt lakik. Nem mondtam még?(XD). mondjuk még alkalmam sem volt rá. Szóval Ő egy vámpír. Ma találkoztam vele. Megkértem, hogy költözzön ide. Jól kijösztök majd egymással. Majd meglátod.- a szálya is tátva maradt.

-Bella! Nem hozhatsz ide akárkit a házunkba, anélkül, hogy megkérdeznéd.- mondta morcosan.

-Hát Ő nem akárki.- majdhogynem kiabálva beszéltem. Phil nem akárki...hogy mondhat ilyet, mikor még nem is ismeri?

-Jójó. Nyugi Bells. Semmi baj. Na gyere ide.- Megölelt és a hajamat kezdte el simogatni.- Ő nem akárki. Rendben. Csak nyugodj meg.- nem tudom mi van velem. Mintha az előbb nem is magam lettem volna.- Kicsit mesélhetnél róla. Üljünk le és mesélj.- leültünk a nappaliban lévő kanapéba és hozzákezdtem. Elmondtam hogyan találkoztunk és, hogy nem kell tőle tartania. Phil rendes.

-Figyelj Bells. Én nem akartam neked elmondani egy darabig. De most, hogy rátaláltál Philre elmondhatom, hogy pár hónapja találkoztam egy nagyon rendes fiúval. Az elejétől kezdve állatokkal táplálkozik. Azt hittem, hogy rosszul esik majd neked, hogy nekem van valakim. Neked meg nincs. Sajnálom. Na de hol van a te Philed?- kacsintott rám.


-Elment vadászni.- kicsit büszke vagyok rá, hogy kipróbálja miattam a 'vegetáriánus' életmódot. Ha Rosenak is vega pasija van, nekem is legyen az. Vagy legalább csak próbálja meg.- De már nemsokára hazaér.- Tíz perccel a Rose-zal folytatott beszélgetésünk után megérkezett Phil. Kint vártam rá az ajtó előtt. Mikor meglátott a szája fülig ért. Én sem bírtam ellenállni a mosolygásnak.

-Nocsa-nocsak...Csak nem találtad érdekesnek a 'vega' életmódomat?- kérdeztem incselkedve.

-Hát...de csak miattad. Az emberek vére százszor jobb, de azt te is tudod.- nem válaszoltam.- Tudod, ugye?- ismét nem válaszoltam.- Ezt nem hiszem el. Még egy vámpírral sem találkoztam, aki nem ivott volna embervért.

-Majd egyszer talán elmesélem. De most gyere. Be akarlak valakinek mutatni.- mondtam neki. Megköszörülte a torkát és lefagyott a mosoly az arcáról. Halál komoly az arcom. De legbelül haldoklok a nevetéstől. Most mi van? Azt hiszi egy fiú van bent? Mialatt Ő vadászott gyorsan összeszedtem egy palit? Hisz mondtam neki, hogy nincs barátom. Na mindegy.

-Rosalie!- szóltam be. Egy másodperc töredéke alatt már ott is volt. Phil csak értetlenül nézett rám. Én meg a hasamat fogtam a nevetéstől. Rose meg úgy nézett rám, mintha megkérdőjelezné, hogy épp elméjű vagyok-e és ne vigyen-e el egy elmegyógyintézetbe. Erőt vettem magamon és kezdett leállni a röhögésem.

-Szia. Rosalie vagyok. De hívj csak Rose-nak. Mosolygott rá. Azt azért észrevettem, hogy neki is bejön.

-Helló. Én Phil vagyok. De szólíts Philnek.- nyújtotta a kezét.

-Szia Phil.

-Rosalie.- biccentett.

-Bella, nem is mondtad, hogy ilyen jóképű barátod van.- Rose. Hát ezt nem hiszem el. Ki fogom nyírni.

-Tessék?- kérdezte Phil mosolyogva, majd rám pillantott válaszért.

-Őőm..hát...Rose csak azt akarta mondani, hogy...Isten hozott. Igen.- bólintottam és össze vissza hadováltam a kezemmel. Néha-néha szúrósan nézve Rosaliera.

-Bella. Beszélhetnénk?- Phil

-Hát persze.- ajjajj.- Gyere menjünk fel a szobámba.- felmentünk az emeletre, aztán a szobámba. Én mentem elől, Ő meg követett. Ledobtam magam az ágyra. Körülnéz a szobámba.

-Klassz szoba.

-Kössz.

-Noss, hát... tudod vannak eggyes vámpírok akiknek van képességük.- egy ékszeresdobozt babrált az asztalomon.- Nekem is van egy képességem. De úgy gondolom neked is van. Gondolatolvasó vagyok.- itt hagyott időt, hogy felfogjam. Édes Istenem. Miért büntetsz a gondolatolvasókkal?

8. fejezet

Sziasztok:D. Szóval kész a 8. feji "végre". :D. Ez egy fordulatváltó fejezet. Na de több kulisszatitkot nem árulok el:P. Jó olvasást.
Puszi: Kriszti.ke


Ketten jöttek



,,Boldogan fogok élni a családommal az idők végezetéig? Itt ért véget minden rossz
az életemben? Nagyon bízok ebben."





Mindenki izgatott. Egytől eggyig. Két vámpírszagot érzek. De Alice, hogyhogy nem látta a jöttüket? Nemsokára megpillantjuk Őket. Már nagyon közel járnak. Jobbról fognak jönni. Vártuk mikor jönnek elő a fák takarásából. Kézzel tapintható a feszültség. És igen, tényleg ketten voltak. Két nő. Egy sötétbőrű és egy fehérbőrű. A sötétbőrűnek hosszú fekete haja van, a fehérbőrűnek meg világosszőke. Mindketten gyönyörűek és magasak. A ruhájuk is szép, a szemük meg vérvörös. Szóval embervérrel táplálkoznak. Carlisle elölre lépett egyet és megszólalt.

-Üdvözöllek titeket. Dr. Carlisle Cullen vagyok. Ez itt a családom Esme, Rosalie, Alice, Bella, Emmet, Jasper és Edward. És titeket hogy nevezhetünk?- egymásrapillantottak, a fekete hajú lány bólintott és megszólalt.

-Az én nevem Lissa, az övé meg Mary. Délről jöttünk. Meguntuk a lenti életet és új életet akarunk kezdeni más környezetben. Így esett a választás Forksra. Le szeretnénk telepedni itt. Hallottuk más vámpíroktól, hogy ti hogyan éltek. Mi is kipróbálnánk, Ugye?- nézett Maryre aki csak bólintott. Kaján mosolyt dobott Edwarda. Lissa meg Emmetre. Zavartan Rosaliera néztem, aki ugyanolyan zavart volt, mint én. Magamhoz húztam Edwardot és a példámat Rose is követte.

-Talán jobb lenne ezt a beszélgetést, egy kényelmesebb helyen folytatni.- Esme. Egy perc elteltével már a nappaliban ültünk. Nem tetszenek ezek ketten nekem. Mint látom a család többi tagjának sem.

-Hogyhogy nem láttam, hogy jönni fogtok?- kérdezte Alice. Most Mary szólalt meg.

-Akkor gondolom te jövőbe látó vagy. ...Hát úgymond Lissának is van egy képessége és nekem is. Az övé szintén a jövőbe látás, az enyém meg a gondolatolvasás. Az azonos képességű személyek képességét le tudjuk blokkolni. De viszont mi sem látjuk, halljuk azét akit leblokkoltunk. De viszont én a tiédet sem látom. Te is gondolatolvasó vagy?- kérdezte tőlem.

-Nekem úgymond "pajzsom" van. Ha érted mire gondolok...

-Értem.- úgy tűntek, mintha kellemetlen lenne nekik a képességem. Mintha feszélyezné Őket. Nagyon nem tetszenek nekem. Remélem nem sokáig maradnak. Mint már mondtam mióta vámpír vagyok, mintha Isten elpártolt volna tőlem. Ez be is igazolódott. Vonakodva szállást kértek Carlisletól. NE NE NE NE! Remélem nem ad szobát ezeknek a hárpiáknak a házunkban! Minden nőnemű a Cullen családból megkövült. Kiült mindannyiunk arcára a feszültség. A fiúk meg közönségesek voltak. Mi van velük? Megbolondultak?

-Van az emeleten egy szoba még. Ha gondoljátok ott ellakhattok egy ideig.- szent sz*. Ó, nemár. A két dög felment az emeletre. Emmet és Edward felszaladtak a cuccaikkal. Vészriadót hirdettem. A lányoknak jeleztem, hogy nemsokára kupaktanácsunk lesz. Mindeni bólintott, kivéve Esmet. Jó Őt megértem. Ha erre Carlisle rájön. Na mindegy. Egy kis idő múlva kisliccoltunk az ajtón. Kb. 1 km-t futottunk. Most már Edward sem hallhatja a gondolatokat.

-A hátamon is feláll a szőr tőlük. Mit képzelnek...- Rose inkább nem fejezte be szitkozódását, de nem is kellett mi anélkül is tudjuk mit érez.

-Azthiszem mi is eggyetértünk veled.- Alice.

-Úgy érzem valamit eltitkolnak előlünk. Valami rosszat. És a fiúkkal van kapcsolatban. Ugye, te is láttad Bella, hogy néztek Edwardra meg Emmetre?- csak bólintottam.- Na látod! Fúú, remélem hamar elhúzzák a csíkot, különben én rúgom ki őket, de akkor sajogni fog a selyhajjuk.- Rosalie

-Szerintem a fiúkra utaznak. Mármint Emmetre meg Edwardra. Tartsuk rajtuk a szemünket. Biztos készülnek valamire. 100%. Most menjünk vissza, mielőtt gyanakodni kezdenének odahaza- Alice.

-Sajnos el kell halasztanunk a holnapi vásárlást.- Rosalie

-Van egy ötletem! Ti elviszitek holnap vásárolni őket, én meg átkutatom a holmijukat. Hátha találok majd valamit.- mondtam.

-Jó ötlet.- értettek eggyet.- a többiek úgy is vadászni mennek holnap. Mi meg most siessünk vissza-Alice. 2 perc alatt visszaértünk a házhoz. Mikor beértünk Edward kérdőn nézett rám. Én csak odabújtam hozzá a fotelba és nem mondtam semmit. Hosszú ideig csak ott ültünk és öleltük egymást.

-Későre jár. Menjünk fel. Mit szólsz hozzá?- kérdezte mosolyogva. Igaz nem láttam az arcát de hallottam, ahogy mosolyog.

-Mintha egyikünk is aludna...- mondtam de felálltam és a lépcső felé indultam. Edward a karjaiba kapott és úgy vitt fel a szobánkba. Sikeresen rábeszéltem szerelmemet, hogy fessük le a falakat karamella színűről barackvirágra. Alice még tele rakta mindenféle csicsás dolgokkal, merthogy "most már egy hölgy is lakik a szobádba Edy, szóval semmi kifogás." Nekem igazából nem hiányoztak a csicsás dolgok, de megvoltunk velük is. Óvatosan letett a nagy franciaágyunkra. Fölémgörnyedt és csókokkal borította be minden porcikámat. Egy feledhetetlen éjszakát hagytunk magunk után.


(Másnap reggel)


Tiszta a terep. A fiúk elmentek vadászni, a lányok meg vásárolni. Én azzal az ürüggyel maradtam itthon, hogy rendeltem egy új bútort a szobánkba és ha minden igaz ma szállítják ki. Átmentem a szobánkból a vendégszobába. Már mindent kipakoltak. A ruhásszekrénynél kezdtem a keresést. Semmi különöset nem találtam ruháknál és kiegészítőknél. A két éjjeliszekrényben sem volt semmi. Már épp indultam volna ki, mikor megpillantottam a polcon egy ládikát. Hál'istennek nem volt rajta lakat. Kinyitottam és fotókkal volt tele. Mary, Lissa meg két ismeretlen vámpírsrác volt a képeken. Úgytűnik egymás párjai voltak. Vajon mi lett velük? "Tudom" milyen ha elveszted a párodat. Ott volt elősször James meg Viktória. És mikor Edward elhagyott. Na, nézzük a dolog jó oldalát. Találtam egy halom képet az exükről. Mondjuk ebből nem sokat vonhatunk le. Egyszerűen csak, hogy régen volt barátjuk. Na jó... most már nem kutakodok. Remélem nem tart túl sokáig a vásárlás. És Aliceék is kiderítenek valamit. Egy óra elteltével haza is értek. Nem vettek olyan sok mindent, mint mikor ténylegesen a vásárlással vannak elfoglalva. A fiúk még nem értek haza. Gyorsan bevettem Rosékat a pajzsom alá. Ne hallja Lissa a gondolataikat. Az évek során szerencsére megtanulták valamennyire irányítani a gondolataikat Edward miatt. Lissa szúrós szemekkel nézett rám.

-Van valami gond?- kérdeztem én is szúrósan.

-Ó, dehogy. A világon semmi.- mit képzel ez magáról? Na jó nem idegesítem magam velük. Szerencsére felmentek kipakolni a ruhákat amiket vettek.

-Na, valami? Találtál valamit?- Alice

-Találtam egy csomó képet amint másik két fiúval vannak. Öszivisz ennyi. És ti?- kérdeztem.

-Nem voltak valami beszédesek, és a divathoz sem értenek mondta Alice szemforgatva.

-Akkor mit csináljunk? Csak a képekről tudunk, és az se sok. -Rosalie.

-Nem tudom. Várjunk, amíg nem csinálnak valami szokatlant.- Alice.

-Jönnek!- szóltam nekik. Én felmentem a szobámba olvasni, Rosalie meg Alice felvették az újonnan vett ruháikat és lementek tévézni. Két óra elteltével hazaértek a fiúk is.



(15 év múlva)


-Nem akarok semmire sem gondolni. Leginkább nem Edwardra. Hogy megint elhagyott. Soha nem fogom tudni kiverni a fejemből, mikor azt mondta, hogy hiba volt megint összejönnünk. És ha hamarabb találkozik Maryvel akkor biztos nem jöttünk volna össze újból. Bárcsak tudnák sírni, mint régen. Most ez csak olyan, mintha egy lerobbanni készülő kamion lennék. Semmi könny. De elég a sajnálkozásból. Nem akarom megint magamat "enni". Elég! Semmire sem akarok gondoloni. Hisz itt fekszek egy gyönyörű tengerpart mellett. Most perpilanat egyedül. Rosali elment elintézni valamit. Alice meg Jasper érkezését ma várjuk. Elmentek Foksba megnézni mi van Carlislelékkal. Miután Edward kiadta az utamat, Em meg Roseét, kigondoltuk, hogy egy gyönyörű napsütött helyre jövünk. Alice is minden áron velünk akart jönni, ja és Jasper meg nem akart elszakadni Alicetől, szóval Ő is velünk jött. persze azért nem egy emberekkel nyüzsgő tengerpartra jöttünk, hanem egy szigetre. Hasonló Esme szigetéhez... Szóval akkor most röviden. Itt fekszek egy napágyon hassal, fejjel a homokba meredve a jobb kezemmel meg a homokot markolászom. Kikapcsoltam minden érzékszervemet. Nem lélegzek. Csak a homokot bámulom. Csupán ennyi. Valaki megragadta a jobb kézfejemet. Így akadályozva, hogy a homokot markolásszam. Rosalie visszatért. Megfordulok, hogy a szemébe tudjak nézni. De Ő nem Rosalie. Neki vörös a szeme. És Ő egy férfi vámpír...Felismerem. Láttam már valahol...egy fényképen...