7. fejezet

Sziasztok:P. 7. feji. És bocs, hogy ilyen későn és, hogy ilyen rövid lett:(. De nem tudtam mit kitalálni. Rem megbocsájtotok. :D
Puszi: Kriszti.ke


Végre eggyütt

,,Várom a választát, de nem jött. Nem jön a válasza. 1 perc. 1 és fél perc. . Edward mit szólsz? Te is szeretsz?"



-Én...én...Bella nagyon sajnálom, amiket tettem. Nem is tudom, hogy lehettem olyan idóta, hogy magadra hagytalak. Hidd el én is szeretlek. Mégegyszer: bocsáss meg nekem. Most már semmi sem választhat el minket. Örökre veled maradok. Szeretlek, Bella.- tehát mégis szeret. Mintha pillangók verdesnének a gyomromban. Életemben nem voltam ilyen boldog. Semmi más nem fontosabb nekem annál, hogy Edward szeret. Most meg néz rám, várja hogy felfogjam miket mondott. De ezt lehetetlen elhinni. A gyönyörű és szép Edward Cullen szereti a jelentéktelen Bella Swamt? Egyszóval: lehetetlen. De mégis kimondta. Megkövültem. Meg sem bírok mozdulni az örömtől. Csak néztem és néztem. Gondolom észrevette, hogy egy ideig néma leszek. Felélmlépett egyet, majd kettőt. Leheletét éreztem az ajkaimon. Csak közeledett és közeledett. Ajkaink egymásbaforrtak. Vadul csókoltuk egymást. Hetven év vágyakozását éreztem a csókjában. Volt ott még szeretet, szerelem, boldogság és ezernyi más érzés. Egyszerűen csak végre egymásra találtunk. Sajnos meg kellett szakítanom a csókunkat, hogy valamit elmondhassak neki.

-Én vagyok a világ legszerencsésebb vámpírja.- mondtam.

-Az kizárt. Én vagyok a világ legboldogabb vámpírja.

-A-aaa. Én vagyok az.- incselkedtem vele az inggallérját markolva.

-Ha te mondod, elhiszem.- eggyütt nevettünk. Homlokunkat egymásnak támasztottuk és úgy nevettünk. Biztos vagyok benne, hogy mindketten ugyanazt érezzük jelen pillanatban. Egyszerűen nem lehet leírni az érzelmeimet.

-Edward. Most mi következik majd? Mi lesz kettőnkkel?- nagyon félek a válaszától, de már nem kellene aggódnom, mert szeret.

-Hát...ömm. Most már semmi sem választ szét minket. És odaköltözöl hozzánk. Azthiszem be kell szereznünk egy franciaágyat.- fúú..kezd egy kicsit Emmetre hasonlítani. Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Folytatta:- Akár már pakolhatnál is. Megvárlak itt...gondolom engem nem engednek át. És szóval akkor összepakolsz, elhozod idáig egyedül, innen meg majd én segítek neked. De siess. Nem tudok tovább várni. 70 év túl sok idő...-viccelődött. Szerintem is ez a legkézenfekvőbb ötlet. Sietnem kell.

-Ígérem, amilyen gyorsan csak tudok, itt leszek.- felnyújtózkodtam, egy csókot nyomtam az arcára és futni kezdtem. A boldogság, mintha plusz löketet adott volna. Gyorsabb voltam, mint valaha.

-Jacob!- kiáltottam neki.

-Itt vagyok. A konyhában.- odamentem és nem tudtam, hogy kezdjek bele. Nekidőltem az ajtófélfának és agyalni kezdtem. Csak nézett és nézett. Épp mosogatott.

-Nos, mi volt?- rávigyorogtam és egyből leesett neki. A nyakába ugrottam.- Látom fel vagy pörögve.- eggyütt nevettünk. Mindent elmondtam neki. Kicsit szomorú volt, hogy ilyen hamar elköltözök. De megígértem neki, hogy majd gyakran meglátogatom. Engem felszabadított a szerződés alól. Akkor kelek-járok, amikor akarok. De persze a többi Cullen nem. ( Jellemző) Szerintem ez a szerződés dolog marhaság, de nem akartam megint elkezdenki. Tudom, hogy úgyse jövök ki belőle jól. Felmentem a ''szobámba" és összepakoltam. Amúgy sem pakoltam ki nagyon. Táncikálva pakoltam a ruháimat( ami megsokasodott ittlétem alatt, mert unatkoztam és inkább elmentem vásárolgatni). Készen vagyok! Jó. Bella, nyugodj le. Vettem egy felesleges nagy levegőt, majd kiléptem az ajtón. Elköszöntem Jaketől és futni kezdtem Edwardhoz. De ő nem volt ott. Mi történhetett vele? Abban a pillanatban megéreztem a levendula és a nárcisz illatát. Igen, ez Edward illata. Jön még valaki más is vele. Kiléptek a fák takarásából. Em volt vele. Mosolyogva jöttek felém. Minek jött Emmet? Poénkodni? Azt meg kell hagynom, hogy imádom a poénjait.

-Bellaaaaa!- mondta Em. A karjaiba kapott, megforgatott megpuszilt és letett. Eggyütt vihogtunk, Edward meg csak mosolygott rajtunk.

-Szia öcskös!- mondtam neki.

-Tisztázzuk, hogy én vagyok az idősebb. Szóval nem lehetek az öcséd. A bátyád vagyok.

-Boccs.- feltartott kezekkel mondtam neki. Ismét eggyütt nevettünk.

-Látom egymásrataláltatok. De talán indulhatnánk.- javasolta szerelmem. Ők vitték a két oldalamon a bőröndjeimet.

-Szóval...beköltözöl Edy bratyóhoz?- jó! Én errre nem vagyok hajlandó válaszolni. Edwardra néztem segitségért, amit Ő észre is vett.

-Pofa be, Emmet!- mondta Edward. És viccből rámorgott.


-Csiga vér! Nem mondtam semmi rosszat.(XD)- mondta "Em bratyóm". Tulajdonképpen sokkal mókásabb vagyok vámpírként, mint emberként voltam. Jó érzés, hogy a húgának tart. Remélem a többiek is így fogadnak majd. Alice biztos örülni fog. Carlisle és Esme is. Jasper meg örülni fog, hogy már nincs vérszagom és nem akar megölni. Magamba nevettem idióta viccemem. Edward felvonta a szemöldökét, de én csak leintettem. Ja és Rosalie. Csak is az ő véleményétől feélek egy icipicit. Vajon iskolába is fogok járni?. Vissza a forksi gimibe? Furi lesz de minden percét élvezni fogom, ha Edwarddal lehetek és az új családommal. Végre megpillantottam a házat. Az egész Cullen család az ajtó előtt állt. Megálltunk. Alice és Esme rögtön a nyakamba ugrottak.


-Tudtam, tudtam, tudtam- trillázott viháncolva Alice.

-Isten hozott drágám.- Esme. Em gyorsan beszaladt a bőröndjeimmel. Edward meg a hátam mögé állt, átkarolva a derekamat. Mind mosolyogtak... még Rosalie is. Mikor szemünk találkozott mégjobban kezdett mosolyogni. Kivillantottam én is a fogaimat. Hu... pedig azt hittem, nehéz lesz Rosalieval kijönni. Lehet, hogy most már minden vágyam megvalósult? Boldogan fogok élni a családommal az idők végezetéig? Itt ért véget minden rossz az életemben? Nagyon bízok ebben.

6. fejezet

Sziasztook:D 6. fejiiiii. Vííííí. Jó olvasást:P
Puszii: Kriszti.ke


A "buli" és a találkozás

,,-Igen.- felpörgettem a motort, így minden szem ránk szegeződött. Embryék csak füttyentettek én meg kajánul visszamosolyogtam rájuk.''


(Bella szemszöge)


Már két napja, hogy Edwardék itt voltak. Szomorú, hogy még mindig nem kérte a farkasoktól, hogy beszéljünk a határnál. Majd eljön mindennek a maga ideje. Seth elhozta Jake házába Vic-et. Nagyon aranyos és szép lány. Én és Jacob is megismerkedtünk vele. Illik Sethez. Már meg is volt az első kis összeveszésük. Kiderült, hogy ez nem Seth háza és a motor sem az övé. Végül is kibékültek, hiszen Ők nem tudnak haragban lenni. Seth "belé vésődött" Vic meg nem tud nélküle élni. Így van ez a szerelmeseknél. Az Ő kapcsolatuk, kicsit hasonlít az enyémre Edwarddal. Úgymond mi sem tudunk a másik nélkül élni. Most mégis azt tesszük. Nem várok tovább. Elmegyek a határhoz. Hagyok ott egy levelet neki. Embryék mondták, hogy mindig ott van a határnál, de nem akar még találkozni velem. Fogtam egy papírt és egy tollat. Csak egy időpontot írtam rá és a nevemet. Holnapután találkozunk remélem kettőkor. Előbb nem, mert Vic meghívott hármunkat: Seth-et, Jaket és engem vendégségbe hozzájuk. A szülei elutaztak tegnap Európába. Így üres a lakás. Már kivilágosodott, szóval megyek.

-Jacob!!- kiáltottam el magamat.

-Igen?- kérdezte a fürdőből. Zuhanyzik.

-Elmegyek a határhoz. Hagyok egy üzenetet Edwardnak. Nemsokára itt is leszek.

-Rendben. Vigyázz magadra!- kiabálta ki. Nem szóltam vissza neki. Felvettem a fekete magassarkúmat és már futottam is az erdőbe. Ha még ember lennék elég nehézkesen futnék magassarkúba, de vámpírként könnyebb, mint az egy X egy. Vámpírlétem elejétől megőrülök a magassarkúkért. Hál'istennek nem volt ott. Letettem egy kőre az üzenetemet. Látszik, hogy sokat van itt. Már a füvet is kikoptatta a folyamatos fel s alá járkálásával. Ezt mindig is szerettem benne. Ilyenkor olyan aranyos. Valamin töri a fejét és föl s alá kezd járkálni. Felkerekítettem a szám sarkát, megfordultam és futni kezdtem. Van még egy csomó idő, míg Vic-hez megyünk. Addig elmegyek veszek egy ruhát. Elkérem Jake motorját és azzal megyek be a városba.

-Jacob!! Én vagyok az, Bella. Csak szólok, hogy elviszem a motorod. Beugrok a városba.

-Jó-jó.- te jó ég! Még mindig zuhanyzik.( XD ) Fogtam a kulcsot, lementem a garázsba, felültem a mocira, beindítottam és már repesztettem is Port Angeles felé. Hosszú az út odáig, de nem baj. Veszek egy farmer minit és egy új toppot. Hál'istennek mostanában jó idő van La Pushban. Negyed óra alatt már ott is voltam, de csak azért, mert gyorsan hajtottam a megengedettnél. Bemegyek az első butikba amit meglátok. Rögtön meg is pillantottam eggyet, amint befordultam egy sarkon. A kirakatban szép ruhák vannak. Gondolom odabent is azok lesznek. Bementem és egy nő jött felém mosolyogva.

-Jó estét. Miben segíthetek?- kérdezte az eladó nő. Nagyon szimpinek és kedvesnek tűnik.

-Jó estét. Noss, hát én miniszoknyát és toppot szeretnék vásárolni.

-Erre, kérem.- elindult, én pedig követtem. Megállt egy ruhasornál és rámutatott. -Itt vannak. Szóljon ha választott.

-Köszönöm- azzal magamra is hagyott. Végignéztem a szoknyákat. Egy nagyon megtetszett. Kerestem a méretemben és leakasztottam. Odamentem a toppokhoz. Úgy gondoltam fehéret veszek. Kezembe akadt egy nagyon szép darab. Ez jó lesz, gondoltam magamban. A próbafülkébe mentem és gyorsan magamrakapkodtam a ruhákat. A szoknya és a topp is jól állt rajtam. Megveszem ezeket. Visszaöltöztem a saját ruhámba. Kifizettem és mentem másik boltot nézni. Valami cipőt is kellene hozzá vennem. Bementem egy cipős boltba. Alice gardróbjára elékeztetett. Máramennyire emlékszem az emberléti időkből. Milliónyi cipő volt a falakon. A tornacipőket néztem meg elősször. Nem nyerte el eggyik sem a tetszését. A magassarkúkhoz mentem. Volt egy pár mesés darab. Felpróbáltam két cipőt is. Az eggyik 8 cm magas vörös, lakkos volt, a másik 6 cm-s fehér kötős. A fehéret vettem meg, mert az illik a toppomhoz. Visszamentem, ahová a motorral parkoltam. Betettem a szatyrokat a hátsó kosárba, felvettem a bukót és hazafelé száguldottam. Nem égett a villany. Jake már biztos lefeküdt aludni. Halkan beosontam, felmentem az emeleti szobámba, és ledobtam az ágyra a szatyrokat.


(Másnap reggel Vic szemszöge)


Izgulok, milyen lesz a "buli". Igazából ez nem is egy buli. Csak négyen leszünk. Kiugrottam az ágyamból és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, hogy friss legyek. Kifésültem a hajam, feldobtam egy szolíd sminket és kimentem a szekrényemhez ruhát választani. Egy farmer miniszoknyát és egy fehér ujjatlant vettem fel. Remélem tetszeni fogok Sethnek. Jó későn keltem. Az egyszer biztos, hogy Bellát nem fogom túlszárnyalni. Hiszen Ő olyan szép és csinos. Bármelyik pillanatban megérkezhetnek. Kitettem a rágcsálnivalókat az asztalra és négy poharat. Leültem a fotelba, míg meg nem érkeztek. Csöngetnek. Felugrottam, az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Hat szempár köszöntött. Bellábál és belőlem egyszerre tört ki a nevetés. A hasunkat fogtuk. Jó, én már nem bírom ki. A fiúk csak néztek, hogy mi bajunk van. Tuti idiótának néznek minket. Mikor meg tudtam szólalni belekezdtem.

-Gyertek beljebb. Azon nevetünk, hogy összeöltöztünk Bellával. -Ők csak mosolyogtak. Már végre mind a ketten lenyugodtunk.- Akkor én megyek átöltözök, pillanat.

-Ó, arra semmi szükség.- mondta Bella.- Nem zavar.

-Nagyon csinos vagy.- kacsintott rám Seth. Elpirultam. Az kanapéhoz kísértem őket. Mind leültek én meg állva maradtam. Öntöttem nekik inni. Épp le akartam ülni, mikor Seth az ölébe húzott. Hát ennél jobban már nem lehetek zavarba. Beleültem az ölébe és úgy kezdtünk beszélgetni. Közbe tettem be háttérhangnak zenét. Jól elvoltunk. Éjszaka fél 12-kor Jake és Bella elbúcsúztak.Egyedül maradtam Sethel. Ő külön kocsival jött. Így később is haza tud majd menni. Nem is tudom, hogy lehet jogsia. Már betöltötte volna a tizenhetet? Mondjuk eég magas meg minden. Egymásbabújva beszélgetünk egész éjjel. Megvolt az első csók. Még eggyikünk sem akart tovább haladni. Reggel 7-kor ment el Seth, miután elpakoltuk az este maradványait.



(Bella szemszöge)


Negyed óra múlva két óra van. Nagyon izgulok, hogy alakul majd Edwarddal. Remélem megjött az esze. Embryék járőrözés közben beszéltek vele és Ö is akar már velem beszélni. Nem bírok tovább várni. Elindulok. Max várok egy kicsit míg megérkezik. Felvettem a legdögösebb ruhámat. Egy testresimuló farit, egy tűzvörös toppot és egy lakkos éjfekete magassarkút. Alice már nem panaszkodhat a stílusomra. Szóltam Jakenek, hogy elmegyek a határhoz. Látszik rajta is, hogy izgul. Velem akart jönni, de én lebeszéltem róla. Ha ember lennék tutira beremegne a lábam. Futni kezdtem a határ felé. 8 perc és ott leszek. Emlékeket kezdtem feleleveníteni, mikor eggyütt voltunk Edwarddal. Te jó ég!! Érzem az illatát. Szóval tényleg eljött. Mikor Ő is megérezte az illatomat, megállt a fel s alá járkálással. Lefagyott. Egymást néztük miután megálltam előtte két lépésnyire. Két hosszú percig csak egymást néztük. Érezni lehetett a vibrálást közöttünk.

-Helló.- mondtam neki határozottan.

-Szia.- olyan gyönyörű a hangja.

-Szóval kezdem én. Edward én szeretlek, amióta csak az első nap megpillantottalak a suliban. Még mindíg ugyanolyan szerelemmel érzek irántad, mint az első perctől. Nagyon sajnálom, hogy el kellett válnunk, mert te meg akartál óvni magatoktól. De már vámpír vagyok, aminek nagyon-nagyon örülök. Már nem kell semmitől sem megóvnod. Szóval mégegyszer, szeretlek.- Várom a válaszát, de az nem jött. Nem jön a válasza. 1 perc. 1 és fél perc. - Edward!! mit szólsz? Te is szeretsz?

-Én..én..

5. fejezet

Sziasztok:D. Jó olvasást a frisshez:P
Puszi: Kriszti.ke


A sír és Vic


,,Már csak pillanatok kérdése, mikor változnak át. DE KI OLDALÁN HARCOLOK MAJD? Tettem fel magamban a kérdést."


Cselekednem kell, mielőtt túl késő. Bevágódtam Edward és Jacob közé. Azonban Ők későn vették a lapot. Jacob még meg tudott állni, de Edward nem. Te jó ég! Mi lesz most velem? Egy nagy csattanást lehetett hallani és én a földön voltam, Edward pedig a földhöz szegezett. Akkor vette észre, hogy én vagyok az. Elgyötört volt az arca. Gyorsan felugrott rólam. Nagyon fáj a bal karom. Carlislet láttam befurakodni az ajtón és egyből odajött hozzám.

-Nagyon fáj?- kérdezte.

-Jobban már nem is tudna.- sikítottam fel.

-Bella...én nem akart..akartam, én azt hittem, hogy... Bella- szólt Edward akadozott hanggal. Most ez a legkisseb problémám. Kicsit enyhült a fájdalom. Jaspert hallom kimenni. Biztos érzi a fájdalmamat. Edward tovább koptatta a szályát, de én nem figyeltem rá.

-Most azonnal, mindenki hazamegy- kiáltottam, de senki sem mozdult.- AZT MONDTAM MINDENKI HAZA!!- na itt már megmozdultak.- Ohh várjatok. A szerződés. Jacob, megígéritek, hogy nem lesz a későbbiekben következménye a határ átlépéssel kapcsolatban.

-Ígérem.

-Charlise, megígéred, hogy soha nem engeded át Edwardot vagy bárki mást, hacsak nem kértek engedélyt?- Edwardra néztem szúrós tekintettel. Ezt nem kellett volna. Utálom, ha valakit meg kell bántanom a jó cél érdekében.

-Ígérem.

-Noss akkor mindenki hazamehet.- És én hova megyek? Hol az otthonom? Mindenki kiment, csak én meg Jacob maradtunk. Odajött hozzám, megfogta a vállamat, de én leráztam magamról. Felszaladtam a szobámba,ledőltem az ágyra és gondolkozni kezdtem. Mikor lesz nekem családom? Mikor fog Edward rájönni, hogy velem tud csak élni? A Cullen családba akarok már tartozni végre. Mikor még ember voltam, akkoris közéjük akartam tartozni. Már csak egy kicsit kell várnom. Szegény Jaket is megbántottam az imént. Befogadott és én meg bunkó voltam vele. Kicsit hagyom, hogy lenyugodjon, és majd bocsánatot kérek tőle. És Edward is biztos gyötri magát, mint mindig. Valamit tennem kéne. Kimegyek apám sírjához. Van már annyi erőm, hogy kimenjek hozzá. Bár nem lesz könnyű menet. Lementem és Jaket nem találtam ott. Hagytam neki egy üzenetet, hogy elmentem apám sírjához és nemsokára visszajövök. Gondolom a forksi temetőben temették el a nagypapám és a nagymamám mellé. Az ő sírjukhoz mentem, de nem volt a neve ott. Körülnéztem még a temetőben. Megtaláltam. Rajta állt a neve és az én nevem is. Istenem! Tehát a végsőkig bízott benne, hogy egyszer hazatérek. Leereszkedtem és sírni kezdtem (persze csak könnyek nélkül). Órákig ott lehettem már, mert arra eszméltem, hogy besötétedett. A vámpírlátásomnak köszönhetően láttam. Maradhattam volna még, de Jacob is biztos aggódik értem. La Phus felé vettem az irányt. Gyorsan futottam. Imádok futni. Már emberként is arról álmodtam, hogy sebesen futok, mert tetszett, ahogyan Edward annak idején futott velem. Majdnem olyan gyorsan futhatok, mint Edward. A többi Cullent biztos lealáznám a futásba. Öt perc múlva már Jake háza mögött voltam. Ő ott várt rám a hátsó ajtónál.

-Jake.- közeledtem felé.- Én sajnálom, hogy bunkó voltam. Te befogadtál meg minden. Én meg csúnyán viselkedtem veled.

-Semmiben nem vagy hibás. De most másról kell beszélnünk. Seth itt alszik nálunk. Majd bent elmesélem miért. Bementünk és ott ült a kanapén Seth. Leültem a mellette lévő fotelba, Jake pedig vele szemben.

-Seth azért alszik nálunk, mert meg kell beszélnünk valamit. Bevésődött egy lányba. És nem szeretném, ha megint betörne a lány szobájába az ablakon keresztül. A neve Veronica. A szomszéd faluban lakik.- Seth csak lapított, ahogy Jake dorgálta én meg próbáltam visszafolyatni a nevetésemet. Betört a lányhoz? Ez gyerekes. De ez ismerős volt nekem. Igen. Edward is minden éjszaka belopózott az ablakomon.- Szóval! Nem mehetsz el hozzá megint. Suliba barátkozol vele és elhívod ide. És tudod mit?- Seth csak bólintott.-Elhívod ide. Addig én átköltözök hozzád. Azt mondod majd, hogy ez a te házad. Ez jobban felkelti majd az érdeklődését, mint a tiéd.- viccelődött Jake.

-Ha-ha-ha. Marha vicces vagy!- Seth.

-Akkor megbeszéltük?

-Azthittem megtiltod majd, hogy találkozzak vele. Kérhetek még valamit?- Jake bólintott.- Kölcsön adnád a motorod? Elhoznám holnap, ha minden jól megy és azzal mennék suliba is.

-De vigyázz rá. Az az én kicsikém. És neked nem eshet bajod, de a lányak igen. És te ezt nem szeretnéd! Ugye?


-Persze, hogy nem!!


(Másnap Seth szemszöge)


A tanár valami sejtmolekulákról hablatyolt, de hogy is tudnák figyelni, mikor a bevésődésem ül előttem? Írok neki egy levelet, hogy töltse velem a délutánját és ebédszünetbe együnk eggyütt.

,,Szia Veronica! Szeretném ha velem ebédelnél és a délutánt is eggyütt töltenénk. Mit szólsz hozzá? Csók: Seth."

Összegyűrtem a lapocskát. Odadobtam a papírgalacsint az asztalára. Hátrapillantott én pedig rákacsintottam. Hogy lehet ennyire gyönyörű egy lány? Belepirult és elkezdte olvasni az üzenetemet. A szívem a torkomban dobogott. Írni kezdett. Visszadobta a paíromat. Elkezdtem olvasni a hátoldalát:

,,Örömmel mindkettőt:D Csók: Veronica. Ui: szólíts Vic-nek kérlek."

Zsíír!! Még végigültük ezt az uncsi bioszt. Mikor kicsöngettek odamentem az asztalához. Felpillantott rám és elpirult.

-Mehetünk?- kérdeztem vigyorogva.

-Mehetünk.- és a hangja is gyönyörű. Elindultunk a menza felé. Vettem magamnak és neki is egy tálcát. Ugyanazt vettem neki, mint magamnak. Egy üres asztal felé haladtunk. Leültünk, letettem a tálcánkat, és hozzáfogtam a pizzámnak. Most igrik a majom a vízbe. Mi a fenét mondok neki?

-Szóval bevallom már hetek óta el akartalak hívni, csak nem mertem.- mondtam.

-Én meg azt hittem, soha nem hívsz el magaddal valahová.- eggyütt nevettünk. Amint már az előbb említettem gyönyörű. Fekete hosszú göndör haja és zöld szeme van. Velem egymagas. Jól összemelegedtünk. Itt várom a parkolóba a motornál. Kicsöngettek és a sok tanuló kizúdult a parkolóba. Megpillantottam Vic-et. Intettem neki, hogy itt vagyok. Ideért és a kezébe nyomtam a bukót. Inkább nem szólt semmit. Felvette és én felültem a mocira Ő meg fölült mögém átkarolva a derekamat. Így elég szexin nézett ki.

-Készen állsz?- fordultam hátra.

-Igen.- felpörgettem a motort, így minen szem ránk szegeződött. Embryék csak füttyentettek én meg kajánul visszamosolyogtam rájuk.

4. fejezet

Halihóó:P....Itt a 4. feji a sok türelmetlenkedőnek. Végre kész!!!!:D...Olvassátok és ííírjatok komit:D
Puszi: Kriszii.ke

A Falka


,,Hallottam, hogy valaki fut utánnam. Csavarta az orrom a szaga. Ez nem vámpír, ez valami más..."


(Seth szemszöge)

Végre Jacob nekem osztotta ki a járőrözés szerepét. Imádom ezt csinálni. Ahogy a szél belecsap a bundámba...és várjunk csak, vámpírillatot érzek.
,, Biztos vagy benne, hogy egy vámpírt érzel?"- kérdezte Paul, aki La Pushban van, de farkas alakban, így hallja a gondolataimat.
,,Biztos. Hívd gyorsan Jacobot és a többieket"- szóltam neki gondolatban. ,,Addig én észrevétlenül követem"
,,Rendben. Sietünk, tarts ki.- ez már Jacob volt. Meghallottam Quil, Sam, Embry és Leah gondolatát is. Szóval már ők is átváltoztak. Kizártam a gondolatokat. Most csak a vámpírra szabad figyelnem, nehogy elveszítsem a szagát. A többiek már itt vannak. Félkör alakban követjük és begyorsítottunk, hogy utólérjük.
,,Végre egy kis móka"-Paul. Mindenki felvonyított az alfánkat kivéve, Jacobot.
,,Mi a baj Jacob?"-Embry
,,Semmi. Csak ez az illat nagyon ismerős". Megállt a vámpír ahogy észrevette, hogy követjük. Támadóállásba állt és úgy várt minket. Már meg is pillantottuk. Olyan gyorsan rohantunk, hogy alig tudtunk megállni, amint felismertük Őt.


,,Bella"- döbbent meg mindenki gondolatban.

-Vérfarkasok.- szűrte ki a fogai közt Bella.- egy percig támadóállásban volt mindenki, majd Bella felegyenesedett, jelezve, hogy nem akar harcot.
,,Tegyétek azt amit Ő. Én átmegyek átváltozni, ne engedjétek, hogy elmenjen.- utasított az alfánk. Egy perc múlva vissza is ért emberalakban.

-Bella- üdvözölte.

-Jacob?? De örülök, hogy megint látlak. Azthittem már, hogy nem élsz.- odaszaladt Jacobhoz. Paul felmordult, de Jacob intett neki, hogy semmi gond. Jacob visszaölelt Bellának. Nagyon csinos. De ez a szag szörnyű.

-Azthiszem van mit megbeszélnünk. Menyjünk el La Pushba és a házamban mindent megbeszélünk.- ajánlotta fel Jacob. Hogy mi van? Egy vámpírt visz La Pushba? Még ha Bella is az, de attól még nem biztonságos.

-Persze. De csak, ha nem gond.- Paul ismént felmordult, és azok a gondolatok a fejében. Rá is szóltunk mindnyájan, hogy álljon le.

-Ne is törődj Paullal. Visszaváltozok és mutatjuk az utat.

Már visszafelé futottunk. Nem tetszik ez nekem. Egy vámpír La Pushban? Jacob volt szerelme, ezt azért meg lehet érteni. Visszamentünk Jacob házához.

(Bella szemszöge)



Nem tudom mire számítsak. Kicsit félek. Hiszen nekünk már a vérünkben van az ellentét. Remélem nem akarnak majd megölni. Bízok Jacobban.

-Ez az én házam. Miután Billy meghalt, vettem egy új és nagyobb házat. Egyedül lakok benne.- mondta Jake. Szóval még annyi év után sem találta meg az igazit. Csak én, Jacob és Quil mentünk be a házba. A többieket Jake elküldte járőrözni.- Szóval mesélj. Victoria tette?- kérdezte leszegett fejjel, mintha a padló érdekesebb lenne minden másnál.

-Igen. Elhurcol magával és egy hónap múlva át is változtatott. Nem tudom, hogy mi volt a terve és már nem is fogom megtudni, mert mikor felkeltem, meg is öltem rögtön.- büszke vagyok magamra, amiért meg tudtam ölni egy tapasztalt vámpírt, de ezt még senkinek sem mondtam el. Szégyenlem magam, hogy meg sem akartam látogatni Jaket, vagy csak megnézni, hogy él-e még. Most már itt vagyok és beszélgethetünk.

Órákig beszélgettünk és a végére Quil egyedül merte velem hagyni Jaket. Jól elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy Billy, mikor horgászni volt, a csónakjába kapott szívinfartust és úgy halt meg. Direkte nem kérdeztem Charlie felől és ő sem feszegette a témát. Nem volt még barátnője. Bár egyszer volt egy lány az életébe. Azthitte, hogy bevésődött, de később kiderült,hogy nem vésődött belé. Zavarta is, meg nem is, hogy vámpír vagyok, hiszen évekkel ezelőtt, még belém volt zúgva és azthitte, már rég meghaltam. Másfelől mi ősi ellenségek vagyunk. A beszélgetésünk vége felé meséltem neki Edwardról és azt, hogy most egy ideig nem is akarom látni.

-Bella nagyon örülnék, ha nálam laknál, amíg el nem simulnak az ügyeid.- nézett rám kiskutya szemekkel.

-Rendben, ittalszok.- néztem körül hol lenne a szobám. Meg kell hagyni, Jacobnak óriási a háza.- Te, Jake! Bankot raboltál, sikkasztottál, vagy netán bérgyilkosnak álltál?- böktem játékosan a vállába.

-Hát..öm..nekem ez egy kicsit kellemetlen, de elmondom ha nagyon akarod.- nézett rám választ várva és én csak bólintottam, hogy felőlem mondhatja.- Miután eltűntél, négy évvel azután Charlie folyton lejárt hozzám. Úgy gondolta, ha nincs lánya, akkor majd lesz egy fia. Így jöttem én a képbe. Mindig itt volt velem és Billyvel. Minden nap eggyütt ebédeltünk. Hol nálunk, hol nála.- a sírás kerülgetett, de nem szabad Jacob előtt sírnom. Semmi kedvem a nyakába borulva bőgni. Erőt vettem magamon és tovább figyeltem Jakera- Ugyan bízott az elején, hogy előkerülsz majd, de mire megöregedett, lemondott róla, hogy újra láthasson. Már a halálaán volt, mikor felhívott egy ügyvédet, hogy megcsinálja neki a végrendeletét. Billy már ekkor nem élt, így minden vagyonát rámiratta. Ez téged illet Bella!

-Mi? Nem. Téged illet a pénz. Te voltál Charlieval, mikor én nem tehettem. És különben is, nekem is van elég pénzem.

-Hát jó.- hezitált még egy kicsit majd beleeggyezett. Mi lesz a mai program? Versenyezzünk?- kérdezte. Tök olyan, mint egy kisfiú. Pont, mint régen. Rávigyorogtam és beleeggyeztem. Kimentünk a hátsó ajtón az erdőbe. Jacob nekivetkőzött. Elfordultam, mert nem akartam leskelődni. Erre én csak egy hangos röhögést kaptam válaszul. Valami megnyalta a kezem. Jake volt az. Vicces őt így látni. Láttam már Őt farkas alakban, még mikor ember voltam, de nem tudom miért, így mégviccesebb.

-Akkor? Mehet?- kérdeztem. Ugatott és visszafelé kezdtem számolni.- Akkor háromra. 1, 2, hááárom. Mindketten nekilendültünk. Hagytam. hogy leelőzzön és majd utánna utólérem. Már 50 méterrel vezetett, mikor belehúztam. Leelőztem. Hallottam, hogy megáll a megdöbbenéstől. Vége a versenynek. Visszafutottam hozzá. Meg sem szólaltam és látszott rajta, hogy tiszta ideg, amiért simán legyőzte egy vámpír. Hetykén felsóhajtott és hazafelé vette az irányt. Követtem Őt. Mire beértünk a házba, már megnyugodott és visszaváltozott emberré. Most is csak egy térdnadrágot viselt. Ő felment lezuhanyozni. Addig én felmentem a szobámba körülnézni. Nem volt csicsás hál'istennek. Volt benne egy ablak, ruhásszekrény, egy nagy tükör, éjjeliszekrény és egy asztal. A vámpírhallaásomnak köszönhetően hallottam Jacob dúdolását. Ez valami új sláger lehet, mert már sokmindenkit hallottam ezt dúdolni. Tetszik nekem ez a dal. Elkezdtem énekelni. Jacob benyitott a szobámba. Együtt énekeltük ezt a dalt. Mikor végelett, hanyatdőltem az ágyon Jaket is magammal húzva. Csak hülyültünk. Más számára úgy tűnt volna.hogy mi eggyütt vagyunk. Csikizni kezdtem és felkiáltott. Pár perc múlva egy ismerős illatot ismertem fel. Berontott a szobába. Nagyon dühös volt. Abbahagytuk a hülyéskedést és felültünk. Szégyenlősen megigazítottam a ruhámat, mire Edward félreértette és megdöbbenés és meghökkenés ült ki az arcára. Megfogta a karomat és fölráncigált az ágyról. Ellenkezni sem volt időm. Lefelé haladtunk a lépcsőn, mikor szembe találkoztunk a falkával. Mind nagyon dühösek volta. Visszanéztem és Jacoba a hátunkmögött volt. Alig tudta megállni, hogy meg ne ölje Edwardot. Nem csak Ő akart nekiesni, de az összes többi farkas is. Csak miattam nem estek egymásnak. Kicsapódott az ajtó. Emmet és Jasper álltak az ajtóban. Az egész Cullen család ott volt a háttérben.

-A szerződés!!- kiabálta Jacob- Megszegtétek!!- rázkódás futott végig a farkasokon. Már csak pillanatok kérdése mikor változnak át. DE KI OLDALÁN HARCOLOK MAJD??? Tettem fel magamban a kérdést.

3. fejezet

Sziasztook!:D Itt a harmadik fejezet és bocsi, hogy nem hosszú, de nem tudtam mit írhatnák még. De ígérem a kövi izgalmakkal teli lesz:D:D! Jó olvasást. Írjatok komit:P
Puszi: Kriszti.ke


Még egy képesség


,,Egy perc és hazaér!- ez azt jelenti, hogy egy perc múlva eldől a jövőnk Edwarddal."



Nem is tudom, mit kellene neki mondanom. És ez a csilingelés a fejemben, mióta Aliceval beszélek. Mikor Alice mondott valamit, hol egyet és hol kettőt csilingelt. Talán kezdek begolyózni? Talán. De most azt kell gyorsan kitalálnom, mit mondok majd Edwardnak. Egyszerűen csak eléállok és elmondom neki az érzéseimet. Te jó ég! 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1. Hallottam kinyílni a bejárati ajtót. A szívem most biztos ezerrel dobogna ha még ember lennék. Alice gyorsan kiugrott az ablakon, hogy kettesben tudjunk lenni Edwarddal. Kettőt kopogtak az ajtómon.

-Gyere be.- szóltam ki és szerencsére nem csuklott el a hangom. Benyitott, belépett és becsukta maga mögött az ajtót.- Beszéli szeretnék veled- álltam fel az ágyról és egy lépést tettem felé.

-Nem. Nekem kell beszélnem veled.- a hangja gyönyörűen csilingelt, de mást is észrevettem benne. Úgy beszélt, mint mikor sok sok évvel ezelőtt elhagyott. Ne! Csak azt ne!- Hát nem is tudom, hogy kezdjem. Nem szeretném, ha bajod esne, mert itt vagy velünk. El kell menned. Velünk nem vagy biztonságba.- Megint ez a hülye csilingelés. Folyamatosa kettő egymást után. Mi lehet ez? Azonnal meg kell beszélnem Aliceval. Edward végig hablatyolt valamit, de nem érek most rá.

-ALICE! Hol vagy?- berontott a szobába rémült arccal.

-Mi a baj?

-Semmi, de beszélnünk kell.- Edward megfogta a karomat, hogy ne menjek el. De nekem Aliceval kell beszélnem most azonnal.- Gyere, beszélnünk kell.- mondtam neki és kifelé húztam az ajtón, be az Ő szobájukba.

-Mi az? Mondd már!- sürgetett Alice.

-Hát...ömm...izé- nem is tudom, hogy mondjam. -Fel s alá kezdtem járkálni a szobába és közben a kezemmel mutogattam.- Van ez a csilingelés a fejemben. Egyszer csak egyet, máskor viszont kettőt csilingel. Mikor valaki mond valamit. Egyszerűen nem tudom mi lehet ez az egész. Megbolondultam?

-Hát nem is tudom. Próbáljuk ki, mit különböztet meg az egy csilingelés, a két csilingeléstől. Mondok valamit és te megmondod, hány csilingelés volt. Rendben?

-Rendben, kezdhetjük.

-Ma voltam vadászni, két szarvast ettem, meg egy pumát. Nos??

-Először egy majd kettő csilingelést hallottam.

-Kezdem sejteni. De várj, még mondok valamit. Tegnap vettem Rosalieval három új cipőt.

-Kettő, majd egy.

-Most már értem. Ma tényleg voltam vadászni, de nem ettem pumát. Tegnap pedig vettem három új cipőt, de nem Rosalieval, hanem Esmével. Az egy csilingelés azt jelzi, hogy az illető igazat mondd, a két csilingelés azt, hogy hazudik. Szóval van egy harmadik képességed is. Ez szuper, Bella. Rohanok le Carlislehoz és elmondom neki. Te addig menj vissza Edwardhoz és beszélgessetek tovább.

-Ez tök'jóóó.- már a második képességnek is nagyon örültem, nemhogy még egy harmadiknak. Most már tudom mikor mond nekem valaki igazat és mikor hazudik. És így tudom, hogy Edward igazat mond-e. Jókedvűen ballagtam vissza ahol Edward várt míg Aliceval beszélgettem. Bementem és ott ült az ágyon meggyötört arccal. Nem fogom hagyni, hogy megint elhagyjon.

-Most már beszélhetünk.- ültem le az ágyra vele szemben és megfogtam a kezét.- Szeretlek.- mondtam neki.

-Bella, ez nem ilyen egyszerű. Én nem szeretlek. Ezt már elmondtam neked hetven évvel ezelőtt.- kivette a kezét a kezemből és felállt. Látszott rajta, hogy nehéz kimondania ezeket a szavakat. Két csilingelés. Hazudik. Hagyom had beszélje ki magát. Most már biztosra tudom, hogy hazudik.

-Mondd mégegyszer.

-Mit?- kérdezte értetlenül.

-Azt, hogy nem szeretsz.

-Nem szeretlek.- mondta komoly arccal. Erre én olyan jó kedvű lettem, hogy vigyorogni és ugrálni kezdtem az ágyon. Hiszen két csilingelés volt. Hazudik. Szóval szeret. Most biztos idiótának néz.

-Edward. Tudom, hogy hazudsz.- vigyorogtam a képébe.- Most jöttem rá Aliceval az előbb, hogy van egy harmadik képességem is. Megérzem mikor hazudik valaki.- odamentem hozzá és megöleltem, de Ő eltolt magától.

-Nekem...nekem időre van szükségem...Igen, egy kis időre.- majd kirohant a szobámból és a szobályába ment. Rosalie kopogtatott az ajtómon. Vajon mit akarhat?

-Gyere be.

-Szia.- jött be lehajtott fejjel.

-Van valami gond?- kérdeztem.

-Nem. Épp ellenkezőleg. Nem tudom, hogyan vélekedsz rólam, de mondanom kell valamit. Mikor még ember voltál nem nagyon szerettelek.- bólintottam.- És szeretném, ha megbocsátanád ezt nekem. Nem voltam igazságos veled szemben.- egy csilingelés. Igazat mond és erre megkönnyebbültem.- Szóval mégegyszer bocsánat.- odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem és a fülébe súgtam.

-Sosem haragudtam rád. És most sem haragszok semmiért. Ugyanis nincs miért.- boldognak tűnt és én is az voltam. Hiszen Edward szeret és Rosalie is. Jó, hogy találkoztam Aliceval a repülőn.

-Akkor most magadra hagylak. Szia.- adott egy puszit az arcomra, majd kiment és magamba maradtam. Gondoltam kimegyek sétálok egy kicsit az erdőben.


Már két órája, hogy itt ülök ezen a kidőlt fán és a régi időket elevenítem fel, mikor még együtt voltunk Edwarddal. Épp azt elevenítettem fel mikor először megcsókolt az erdőben. Akkor még minden jó volt. Akkor még eggyütt voltunk. Hallottam, ahogyan valaki leugrik egy száz méterre tőlem lévő fáról és felém fut. Edward az. Meg is érkezett és egy lépésre állt meg tőlem. A lélegzetem is elállt. Egy teljes percig csak egymást bámultuk. Meg akarom csókolni. De nem akarom letámadni. Hiszen idő kell neki azt mondta. Elkezdett mosolyogni, majd nem állta meg és röhögni kezdett. Most meg mit nevet? Bella már megint hülye vagy! Szidtam magam és lerejtettem az elmémet. Hallotta a gondolataimat, kitudja mióta. Beleharaptam a szám szélébe és zavarba jőve lehajtottam a fejemet. Ő felemelte két ujjával a fejem az állam alá nyúlva.

-Kérlek bocsátsd meg, hogy elhagytalak.- mondta azzal a csibészes mosolyával, amit annyira szeretek. Bólintottam.

-Szeretnék veled beszélgetni. Igazából miért hagytál el?- kérdeztem,de féltem, hogy rosszul fogja érinteni a kérdésem. Igaz próbálta leplezni az érzelmeit, de nemnagyon sikerült neki.

-Nem akartam, hogy ne legyen teljes a életed. Nem akartam elvenni a lelkedet. Gondoltam nem esik bajod, ha mi elmegyünk. De tévedtem. Ha nem hagytalak volna el, akkor talán Victoria nem tette volna ezt veled.- látszott rajta, hogy ideges. Beleütött az alattunk lévő fába, hogy levezesse a feszültségét.

-Nem tetszik neked, hogy vámpír vagyok?- felugrottam mellőle és iszonyúan mérges lettem.- Szóval szerinted inkább lennék halott, mint vámpír melletted?

-Félre érted. Szeretlek, de ennek nem így kellett volna történnie.- szűrte ki a fogai közt.

-Hát nem érted? Szeretjük egymást. Ha te nem lehettél ember, akkor nekem kellett vámpírrá válnom, hogy eggyütt lehessünk. Olyan szűk látókörű vagy. Már nem lehet rajta változtatni. törődj bele és értesíts, ha sikerült!- Fogtam magam és futni kezdtem. Még nem tudom, hogy hová megyek, de az biztos, hogy el innen. Már egy negyed órája futok. Hallottam, hogy valaki fut utánnam. Csavarta az orrom a szaga. Ez nem vámpír, ez valami más...

2. fejezet

Sziasztoook!:D Remélem tetszett az első fejezet. Már kész is a 2. És bocsi, hogy rövid lett, de megígérem, hogy a 3. feji hosszabb lesz.
Puszi: Kriszti.ke

Találkozás a Cullenekkel

,,Már én is beléptem és az ajtót is becsuktam magam mögött, mikor megfordultam és nyolc ugyancsak meglepett aranybarna szem pár bámult vissza rám. Carlisle, Esme, Rosalie és Edward."


Kivert a hideg és, mintha a rég nem működő szívem is újra dobbant volna egyet, mikor megláttam Őt. Egymásba kapcsolódott a tekintetünk. Nem tudtam kiolvasni belőle semmit. Semmi érzelem nem tükröződött az arcán. Még mindig olyan gyönyörű, ha nem még gyönyörűbb a legutolsó találkozásunk óta. Esme szakította meg a szem kontaktusunkat Edwardal. Ugyanis Esme már majdnem bőgött, annyira boldog volt, hogy élek és a házukban vagyok. Megindultam felé emberi léptekkel és széttárt karokkal, hogy magamhoz ölelhessem, de Esme vámpír gyorsasággal futott felém. A nyakamba ugrott és ott puszilta az arcom ahol csak tudta. Mikor leszállt rólam, akkor láttam meg Rosaliet a háta mögött a könnyeit törölgette volna le az arcáról, csak azok sehogy sem akartak kicsordulni. Rosalietől nem éppen ezt a fogadtatást vártam, de nagyon örültem, hogy így sikerült. Esme félreállt és átadta a helyét Rosalienak. Én is elkezdtem zokogni, ahogy megláttam Alicet, Jasper mellkasába temetett arcával, amint az ő teste is rázkódik a sírástól. Carlisle Rosalie vállára tette a kezét, jelezve, hogy már Ő következik. Elengedett és átadott Carlisle karjainak. Szorosan öleltem magamhoz és a válla fölött Edwardra pillantottam. Ő is engem nézett. Látszott rajta, hogy Ő inkább kihagyja az ölelkezős részt. Mikor már Carlisle is elengedett, Alice fogta meg a kezemet és a nappaliba húzott engem és mindenkinek intett, hogy kövessék. Gondolom most következik az a rész, hogy megmagyarázom ezt az egészet. Eddig senki sem szólt egy szót sem. Mindenki helyet foglalt a kanapékon, de senki sem szólalt meg. Mindenki arra várt, hogy elkezdjem. Edward a lehető legmesszebb ült le tőlem. Azt tudom, hogy nem szeret, de attól még nem vagyok leprás, hogy még meg sem akart ölelni és a lehető legmesszebb ült le tőlem. Nagyon mérges lettem, viszont a ,,szívem" is iszonyúan fájt. Jasper bizonyára érzi amit én érzek, így kontrolálni kezdtem az érzelmeimet.

-Bella?- ébresztett fel bambaságomból Carlisle.

-Ohh, igen. Azt hiszem tartozok egy ki magyarázattal nektek. Kezdem az elején. Miután elköltöztetek Forksból, majdnem olyan voltam, mint egy élő halott, gondolom tudjátok ki miatt...- Edwardra néztem és láttam rajta, hogy fájt neki az amit az imént mondtam. Hál' Istennek, pont így akartam. Ha nekem 70 éven keresztül szenvednem kellett, mert ő elhagyott, Ő csak kibír körülbelül fél órát. Folytattam Két éven keresztül voltam úgymond élőhalott és csak egy ember tudott felvidítani. Jacob.- A név után Edwardra néztem és ugyanúgy reagált, mint az előbbinél. -Egy nap Jacob nem jött el a megbeszélt helyre ahol találkoztunk volna. Viszont valaki más eljött. Victoria. Elhurcolt magával egy barlangba, ahol egy hónapig csak kínzott, majd átváltoztatott. Nem tudom végülis miért döntött így, mert mikor felébredtem azután a három szörnyű nap után, pokolian erősnek éreztem magam ahhoz, hogy végezzek vele. A nagy harcból én kerültem ki győztesnek. Semmiképp sem akartam embert ölni, így én is állattal kezdtem táplálkozni. Egyszer sem botlottam meg. Nem állítom, hogy nem volt nehéz, hiszen nem volt senkim, aki segített volna benne. -Nem is kellett Edwardra néznem, hogy lássam az arckifejezését.- Egy évig nem merészkedtem ki az erdőből, csak miután meggyengültem és a vérszomjam is csillapodott az első évem elteltével. Nem akartam életem végéig abban az erdőben maradni, így azt határoztam el, hogy körbejárom a világot. Ez emberként is nagy vágyam volt, hogy körbejárjam a világot. Sorrendben voltam Európába, Afrikába, Ázsiába, Ausztráliába és megint Európába. A napos kontinenseken persze csak éjjel jártam ki a szállodákból. Megismerkedtem a Volturival. Két évet töltöttem náluk majd újból útnak álltam. Utazgattam még egy kicsit, majd úgy döntöttem visszajövök Forksba. És hát itt is vagyok.- Csaptam össze a tenyerem, jelezve, hogy végeztem. Lopva Edwarda pillantottam. Szörnyen elgyötört arc volt. Esme odalépett hozzám.

-Isten hozott újra nálunk.

-Köszönöm. De én ...- Alice-re pillantottam, nem akar-e közbevágni, hogy csak semmi de. Ő ezt észre is vette.

-Semmi de! Már mondtam. Vigyorodott el, megfogta a kezemet és magyarázni kezdett.- Tudom, tudom. Veszel magadnak egy saját házat és nem itt fogsz lakni, de nemhiszem, hogy az éjszaka közepén tudnál magadnak venni egy házat. Szóval a ma estét még itt töltöd. És most ígérd meg nekünk, hogy nem tűnsz el csak úgy! -Már nyitottam volna a számat de még hozzátette.- És eljössz velem és Rosalie-val vásárolni.- Ó, gondolhattam volna. Hiszen Ő Alice, aki minden nap vásárolna legszívesebben.

-Megígérem.- mondtam neki kelletlenül.

-Ne dúrcizz! Akkor most a kedves Emmet bátyám behozza a bőröndjeinket.- felém kacsintott, majd Emmetre nézett sürgető arccal.- De még ma, ha lehet.- tette még hozzá. Emmet csak felhorkant majd kedves kislányhangot utánozva odaszólt Alicenak.

-Persze hugicám.- mondta vigyorogva, gyorsan odalépett Alice-hez és összekócolta a frizuráját, mielőtt Ő védekezni tudott volna.

-EMMET CULLEN!!! EZT MÉG MEGKESERÜLÖD!! A FRIZURÁM!!!.- sipítozott Alice, de Em csak felémkacsintott és kiment a bőröndjeinkért. Alice addig felvezetett az ideiglenes szobámba, ami az emeleten volt a jobboldalon a második szoba. Az első szoba mellett elhaladva benéztem. Megláttam benne Edwardot. Igen ez még mindig az Ő szobája. Most meg mi a csudának haragos a tekintete? Legszívesebben felképeltem volna. Én vagyok az akinek dühösnek kellene lennie a másikra. Hiszen Ő hagyott el, nem én Őt. Tovább mentem a folyosón , és bementem az ideiglenes szobámba. Megkértem Alicet, hogy hagyjon egy kicsit magamra. Emmet még gyorsan behozta a bőröndjeimet. Lefeküdtem keresztbe, háttal az ágyra, és a falat kezdtem el bámulni és a gondolataimba mélyedtem. Nem tudom mit kellene tennem. Elősször is miután felkelt a nap elmegyek házat venni,abból a pénzből amit Aroéktól kaptam. Én azt a pénzt körülbelül száz éves koromig sem fogok tudni elkölteni. Nagyon megszerettem Aroékat. Főleg Felixet. Gyors lépteket hallottam a szobám felé közeledni. Már csak arra volt időm, hogy felüljek az ágyon és akkor berontott a szobámba.

-Edward..?-kérdeztem volna, hogy mit akar, de nem mertem, mert csak úgy izzott a dühtől.

-Szóval Felix? Lefeküdtél vele?- kérdezte Edward. A francba Bella!.De hülye vagy! Szidtam magamat gondolatban és gyorsan blokkoltam az elmémet Edward elől. Minden gondolatomat hallotta mióta a szobámban vagyok. Mégis, hogy van képe berontani a szobámba, és azt kérdezni, hogy lefeküdtem-e Felix-el? Nem érdekel, hogy szeretem Őt, de most megkapja a magáét. Karbafontam a kezemet és hetykén odaszóltam neki.

-Közöd?- erre mégmérgesebb lett. Nem nagyon tudta mit válaszoljon.

-Van. Nagyon is sok.-mondta, mégis mi köze van hozzá?

-Például?- Feszegettem tovább a húrt.

-Az most nem lényeg,- mondta zavarba jőve és idegesen.- lefeküdtél vele vagy sem?

-NEM!! És szabad tudnom miért érdekel? Miért vagy mérges még a gondolatától is? Ha? HA JÓL TUDOM MÁR NEM VAGYUNK EGGYÜTT!!- már kiabáltam.- És ha lefeküdtem volna vele? Változtatna valamin? NEM. - köpni, nyelni nem tudott, úgy megszeppent. Sosem látta még ezt az oldalamat. Valamivel higgadtabban hozzátettem.- Akkor ezt megbeszéltük. Mégvalami?- nem válaszolt.- Akkor nem tartalak fel. Viszlát.- mondtam neki, majd megfordultam és ablakhoz mentem. Hallottam ahogyan kiballag. Mihelyst becsukta maga mögött az ajtót, zokogni kezdtem. Hallottam ahogyan bevágódik a bejárati ajtó, majd egy kopogást az ajtómon.

-Gyere be.- szóltam ki. Nem fordultam meg, anélkül is tudtam, hogy Alice az. Zokogtam. Megfordított, hogy a szemembe tudjon nézni és csak ennyit mondott:

-Ne sírj. Minden rendbe jön majd.- az ágyhoz kísért és leültetett az ölébe. Hosszú órákig sírtam. Mikor abbahagytam elhatároztam nem érdekel, ha Alice megtudja, hogy még mindig Edwardot szeretem.

-Nem feküdtem le Felix-el, Edwardot szeretem Alice.- újra fölsírtam.- Nem akarom szeretni őt, de nem tudok ellene mit tenni. Hetven éven keresztül akartam felejteni. De nem ment.

-Ő is szeret téged! Hát nem vetted észre, te ki butus? Az előbbi jelenet féltékenység volt.

-Igen, tudom hogy az volt. De az lehetetlen, hogy engem szeressen.

-Pedig százszázalékosan szeret. Jasper is megmondta, hogy mikor rádnéz szerelem és szeretet árad szét benne. Amit mondtál, hogy élő halott voltál, miután elhagyott, ő is pont ugyanolyan élő halott volt. Azóta alig voltak érzelmei. És most itt ez a szerelem érzése. Szeret téged! Majd idővel egymásra találtok.- felőlem semmi kétség. Ha hazajött, eléállok és megmondom neki mit érzek. Max ha nem szeret és Jasper tévedett, egy percet sem maradok tovább Forksban. Visszamegyek Volterrába, a Volurihoz. Újra közéjük tartozok majd, míg megint talpra nem álok, de csak ha Edward nem szeret. Ha szeret akkor az még eldől, mi lesz e jövőben. Sima, vagy akadályokkal teli? A lényeg a múltamat le kell zárnom. A jelennek és a jövőnek kell élnem.

-Bella? Felnyitnád egy kicsit a ... nem is tudom, hogy mondjam, a ...mentális pajzsodat? Megtudnám mi lesz a jövőben.- felnyitottam a pajzsom és Alice szeme elködösödött. Látomása van. Miután vége volt a látomásának, visszatért a jelenbe és csak ennyit mondott:

-Egy perc és hazaér!- Ez azt jelenti, hogy egy perc múlva eldől a jövőnk Edwarddal.