8. fejezet

Sziasztok:D. Szóval kész a 8. feji "végre". :D. Ez egy fordulatváltó fejezet. Na de több kulisszatitkot nem árulok el:P. Jó olvasást.
Puszi: Kriszti.ke


Ketten jöttek



,,Boldogan fogok élni a családommal az idők végezetéig? Itt ért véget minden rossz
az életemben? Nagyon bízok ebben."





Mindenki izgatott. Egytől eggyig. Két vámpírszagot érzek. De Alice, hogyhogy nem látta a jöttüket? Nemsokára megpillantjuk Őket. Már nagyon közel járnak. Jobbról fognak jönni. Vártuk mikor jönnek elő a fák takarásából. Kézzel tapintható a feszültség. És igen, tényleg ketten voltak. Két nő. Egy sötétbőrű és egy fehérbőrű. A sötétbőrűnek hosszú fekete haja van, a fehérbőrűnek meg világosszőke. Mindketten gyönyörűek és magasak. A ruhájuk is szép, a szemük meg vérvörös. Szóval embervérrel táplálkoznak. Carlisle elölre lépett egyet és megszólalt.

-Üdvözöllek titeket. Dr. Carlisle Cullen vagyok. Ez itt a családom Esme, Rosalie, Alice, Bella, Emmet, Jasper és Edward. És titeket hogy nevezhetünk?- egymásrapillantottak, a fekete hajú lány bólintott és megszólalt.

-Az én nevem Lissa, az övé meg Mary. Délről jöttünk. Meguntuk a lenti életet és új életet akarunk kezdeni más környezetben. Így esett a választás Forksra. Le szeretnénk telepedni itt. Hallottuk más vámpíroktól, hogy ti hogyan éltek. Mi is kipróbálnánk, Ugye?- nézett Maryre aki csak bólintott. Kaján mosolyt dobott Edwarda. Lissa meg Emmetre. Zavartan Rosaliera néztem, aki ugyanolyan zavart volt, mint én. Magamhoz húztam Edwardot és a példámat Rose is követte.

-Talán jobb lenne ezt a beszélgetést, egy kényelmesebb helyen folytatni.- Esme. Egy perc elteltével már a nappaliban ültünk. Nem tetszenek ezek ketten nekem. Mint látom a család többi tagjának sem.

-Hogyhogy nem láttam, hogy jönni fogtok?- kérdezte Alice. Most Mary szólalt meg.

-Akkor gondolom te jövőbe látó vagy. ...Hát úgymond Lissának is van egy képessége és nekem is. Az övé szintén a jövőbe látás, az enyém meg a gondolatolvasás. Az azonos képességű személyek képességét le tudjuk blokkolni. De viszont mi sem látjuk, halljuk azét akit leblokkoltunk. De viszont én a tiédet sem látom. Te is gondolatolvasó vagy?- kérdezte tőlem.

-Nekem úgymond "pajzsom" van. Ha érted mire gondolok...

-Értem.- úgy tűntek, mintha kellemetlen lenne nekik a képességem. Mintha feszélyezné Őket. Nagyon nem tetszenek nekem. Remélem nem sokáig maradnak. Mint már mondtam mióta vámpír vagyok, mintha Isten elpártolt volna tőlem. Ez be is igazolódott. Vonakodva szállást kértek Carlisletól. NE NE NE NE! Remélem nem ad szobát ezeknek a hárpiáknak a házunkban! Minden nőnemű a Cullen családból megkövült. Kiült mindannyiunk arcára a feszültség. A fiúk meg közönségesek voltak. Mi van velük? Megbolondultak?

-Van az emeleten egy szoba még. Ha gondoljátok ott ellakhattok egy ideig.- szent sz*. Ó, nemár. A két dög felment az emeletre. Emmet és Edward felszaladtak a cuccaikkal. Vészriadót hirdettem. A lányoknak jeleztem, hogy nemsokára kupaktanácsunk lesz. Mindeni bólintott, kivéve Esmet. Jó Őt megértem. Ha erre Carlisle rájön. Na mindegy. Egy kis idő múlva kisliccoltunk az ajtón. Kb. 1 km-t futottunk. Most már Edward sem hallhatja a gondolatokat.

-A hátamon is feláll a szőr tőlük. Mit képzelnek...- Rose inkább nem fejezte be szitkozódását, de nem is kellett mi anélkül is tudjuk mit érez.

-Azthiszem mi is eggyetértünk veled.- Alice.

-Úgy érzem valamit eltitkolnak előlünk. Valami rosszat. És a fiúkkal van kapcsolatban. Ugye, te is láttad Bella, hogy néztek Edwardra meg Emmetre?- csak bólintottam.- Na látod! Fúú, remélem hamar elhúzzák a csíkot, különben én rúgom ki őket, de akkor sajogni fog a selyhajjuk.- Rosalie

-Szerintem a fiúkra utaznak. Mármint Emmetre meg Edwardra. Tartsuk rajtuk a szemünket. Biztos készülnek valamire. 100%. Most menjünk vissza, mielőtt gyanakodni kezdenének odahaza- Alice.

-Sajnos el kell halasztanunk a holnapi vásárlást.- Rosalie

-Van egy ötletem! Ti elviszitek holnap vásárolni őket, én meg átkutatom a holmijukat. Hátha találok majd valamit.- mondtam.

-Jó ötlet.- értettek eggyet.- a többiek úgy is vadászni mennek holnap. Mi meg most siessünk vissza-Alice. 2 perc alatt visszaértünk a házhoz. Mikor beértünk Edward kérdőn nézett rám. Én csak odabújtam hozzá a fotelba és nem mondtam semmit. Hosszú ideig csak ott ültünk és öleltük egymást.

-Későre jár. Menjünk fel. Mit szólsz hozzá?- kérdezte mosolyogva. Igaz nem láttam az arcát de hallottam, ahogy mosolyog.

-Mintha egyikünk is aludna...- mondtam de felálltam és a lépcső felé indultam. Edward a karjaiba kapott és úgy vitt fel a szobánkba. Sikeresen rábeszéltem szerelmemet, hogy fessük le a falakat karamella színűről barackvirágra. Alice még tele rakta mindenféle csicsás dolgokkal, merthogy "most már egy hölgy is lakik a szobádba Edy, szóval semmi kifogás." Nekem igazából nem hiányoztak a csicsás dolgok, de megvoltunk velük is. Óvatosan letett a nagy franciaágyunkra. Fölémgörnyedt és csókokkal borította be minden porcikámat. Egy feledhetetlen éjszakát hagytunk magunk után.


(Másnap reggel)


Tiszta a terep. A fiúk elmentek vadászni, a lányok meg vásárolni. Én azzal az ürüggyel maradtam itthon, hogy rendeltem egy új bútort a szobánkba és ha minden igaz ma szállítják ki. Átmentem a szobánkból a vendégszobába. Már mindent kipakoltak. A ruhásszekrénynél kezdtem a keresést. Semmi különöset nem találtam ruháknál és kiegészítőknél. A két éjjeliszekrényben sem volt semmi. Már épp indultam volna ki, mikor megpillantottam a polcon egy ládikát. Hál'istennek nem volt rajta lakat. Kinyitottam és fotókkal volt tele. Mary, Lissa meg két ismeretlen vámpírsrác volt a képeken. Úgytűnik egymás párjai voltak. Vajon mi lett velük? "Tudom" milyen ha elveszted a párodat. Ott volt elősször James meg Viktória. És mikor Edward elhagyott. Na, nézzük a dolog jó oldalát. Találtam egy halom képet az exükről. Mondjuk ebből nem sokat vonhatunk le. Egyszerűen csak, hogy régen volt barátjuk. Na jó... most már nem kutakodok. Remélem nem tart túl sokáig a vásárlás. És Aliceék is kiderítenek valamit. Egy óra elteltével haza is értek. Nem vettek olyan sok mindent, mint mikor ténylegesen a vásárlással vannak elfoglalva. A fiúk még nem értek haza. Gyorsan bevettem Rosékat a pajzsom alá. Ne hallja Lissa a gondolataikat. Az évek során szerencsére megtanulták valamennyire irányítani a gondolataikat Edward miatt. Lissa szúrós szemekkel nézett rám.

-Van valami gond?- kérdeztem én is szúrósan.

-Ó, dehogy. A világon semmi.- mit képzel ez magáról? Na jó nem idegesítem magam velük. Szerencsére felmentek kipakolni a ruhákat amiket vettek.

-Na, valami? Találtál valamit?- Alice

-Találtam egy csomó képet amint másik két fiúval vannak. Öszivisz ennyi. És ti?- kérdeztem.

-Nem voltak valami beszédesek, és a divathoz sem értenek mondta Alice szemforgatva.

-Akkor mit csináljunk? Csak a képekről tudunk, és az se sok. -Rosalie.

-Nem tudom. Várjunk, amíg nem csinálnak valami szokatlant.- Alice.

-Jönnek!- szóltam nekik. Én felmentem a szobámba olvasni, Rosalie meg Alice felvették az újonnan vett ruháikat és lementek tévézni. Két óra elteltével hazaértek a fiúk is.



(15 év múlva)


-Nem akarok semmire sem gondolni. Leginkább nem Edwardra. Hogy megint elhagyott. Soha nem fogom tudni kiverni a fejemből, mikor azt mondta, hogy hiba volt megint összejönnünk. És ha hamarabb találkozik Maryvel akkor biztos nem jöttünk volna össze újból. Bárcsak tudnák sírni, mint régen. Most ez csak olyan, mintha egy lerobbanni készülő kamion lennék. Semmi könny. De elég a sajnálkozásból. Nem akarom megint magamat "enni". Elég! Semmire sem akarok gondoloni. Hisz itt fekszek egy gyönyörű tengerpart mellett. Most perpilanat egyedül. Rosali elment elintézni valamit. Alice meg Jasper érkezését ma várjuk. Elmentek Foksba megnézni mi van Carlislelékkal. Miután Edward kiadta az utamat, Em meg Roseét, kigondoltuk, hogy egy gyönyörű napsütött helyre jövünk. Alice is minden áron velünk akart jönni, ja és Jasper meg nem akart elszakadni Alicetől, szóval Ő is velünk jött. persze azért nem egy emberekkel nyüzsgő tengerpartra jöttünk, hanem egy szigetre. Hasonló Esme szigetéhez... Szóval akkor most röviden. Itt fekszek egy napágyon hassal, fejjel a homokba meredve a jobb kezemmel meg a homokot markolászom. Kikapcsoltam minden érzékszervemet. Nem lélegzek. Csak a homokot bámulom. Csupán ennyi. Valaki megragadta a jobb kézfejemet. Így akadályozva, hogy a homokot markolásszam. Rosalie visszatért. Megfordulok, hogy a szemébe tudjak nézni. De Ő nem Rosalie. Neki vörös a szeme. És Ő egy férfi vámpír...Felismerem. Láttam már valahol...egy fényképen...