5. fejezet

Sziasztok:D. Jó olvasást a frisshez:P
Puszi: Kriszti.ke


A sír és Vic


,,Már csak pillanatok kérdése, mikor változnak át. DE KI OLDALÁN HARCOLOK MAJD? Tettem fel magamban a kérdést."


Cselekednem kell, mielőtt túl késő. Bevágódtam Edward és Jacob közé. Azonban Ők későn vették a lapot. Jacob még meg tudott állni, de Edward nem. Te jó ég! Mi lesz most velem? Egy nagy csattanást lehetett hallani és én a földön voltam, Edward pedig a földhöz szegezett. Akkor vette észre, hogy én vagyok az. Elgyötört volt az arca. Gyorsan felugrott rólam. Nagyon fáj a bal karom. Carlislet láttam befurakodni az ajtón és egyből odajött hozzám.

-Nagyon fáj?- kérdezte.

-Jobban már nem is tudna.- sikítottam fel.

-Bella...én nem akart..akartam, én azt hittem, hogy... Bella- szólt Edward akadozott hanggal. Most ez a legkisseb problémám. Kicsit enyhült a fájdalom. Jaspert hallom kimenni. Biztos érzi a fájdalmamat. Edward tovább koptatta a szályát, de én nem figyeltem rá.

-Most azonnal, mindenki hazamegy- kiáltottam, de senki sem mozdult.- AZT MONDTAM MINDENKI HAZA!!- na itt már megmozdultak.- Ohh várjatok. A szerződés. Jacob, megígéritek, hogy nem lesz a későbbiekben következménye a határ átlépéssel kapcsolatban.

-Ígérem.

-Charlise, megígéred, hogy soha nem engeded át Edwardot vagy bárki mást, hacsak nem kértek engedélyt?- Edwardra néztem szúrós tekintettel. Ezt nem kellett volna. Utálom, ha valakit meg kell bántanom a jó cél érdekében.

-Ígérem.

-Noss akkor mindenki hazamehet.- És én hova megyek? Hol az otthonom? Mindenki kiment, csak én meg Jacob maradtunk. Odajött hozzám, megfogta a vállamat, de én leráztam magamról. Felszaladtam a szobámba,ledőltem az ágyra és gondolkozni kezdtem. Mikor lesz nekem családom? Mikor fog Edward rájönni, hogy velem tud csak élni? A Cullen családba akarok már tartozni végre. Mikor még ember voltam, akkoris közéjük akartam tartozni. Már csak egy kicsit kell várnom. Szegény Jaket is megbántottam az imént. Befogadott és én meg bunkó voltam vele. Kicsit hagyom, hogy lenyugodjon, és majd bocsánatot kérek tőle. És Edward is biztos gyötri magát, mint mindig. Valamit tennem kéne. Kimegyek apám sírjához. Van már annyi erőm, hogy kimenjek hozzá. Bár nem lesz könnyű menet. Lementem és Jaket nem találtam ott. Hagytam neki egy üzenetet, hogy elmentem apám sírjához és nemsokára visszajövök. Gondolom a forksi temetőben temették el a nagypapám és a nagymamám mellé. Az ő sírjukhoz mentem, de nem volt a neve ott. Körülnéztem még a temetőben. Megtaláltam. Rajta állt a neve és az én nevem is. Istenem! Tehát a végsőkig bízott benne, hogy egyszer hazatérek. Leereszkedtem és sírni kezdtem (persze csak könnyek nélkül). Órákig ott lehettem már, mert arra eszméltem, hogy besötétedett. A vámpírlátásomnak köszönhetően láttam. Maradhattam volna még, de Jacob is biztos aggódik értem. La Phus felé vettem az irányt. Gyorsan futottam. Imádok futni. Már emberként is arról álmodtam, hogy sebesen futok, mert tetszett, ahogyan Edward annak idején futott velem. Majdnem olyan gyorsan futhatok, mint Edward. A többi Cullent biztos lealáznám a futásba. Öt perc múlva már Jake háza mögött voltam. Ő ott várt rám a hátsó ajtónál.

-Jake.- közeledtem felé.- Én sajnálom, hogy bunkó voltam. Te befogadtál meg minden. Én meg csúnyán viselkedtem veled.

-Semmiben nem vagy hibás. De most másról kell beszélnünk. Seth itt alszik nálunk. Majd bent elmesélem miért. Bementünk és ott ült a kanapén Seth. Leültem a mellette lévő fotelba, Jake pedig vele szemben.

-Seth azért alszik nálunk, mert meg kell beszélnünk valamit. Bevésődött egy lányba. És nem szeretném, ha megint betörne a lány szobájába az ablakon keresztül. A neve Veronica. A szomszéd faluban lakik.- Seth csak lapított, ahogy Jake dorgálta én meg próbáltam visszafolyatni a nevetésemet. Betört a lányhoz? Ez gyerekes. De ez ismerős volt nekem. Igen. Edward is minden éjszaka belopózott az ablakomon.- Szóval! Nem mehetsz el hozzá megint. Suliba barátkozol vele és elhívod ide. És tudod mit?- Seth csak bólintott.-Elhívod ide. Addig én átköltözök hozzád. Azt mondod majd, hogy ez a te házad. Ez jobban felkelti majd az érdeklődését, mint a tiéd.- viccelődött Jake.

-Ha-ha-ha. Marha vicces vagy!- Seth.

-Akkor megbeszéltük?

-Azthittem megtiltod majd, hogy találkozzak vele. Kérhetek még valamit?- Jake bólintott.- Kölcsön adnád a motorod? Elhoznám holnap, ha minden jól megy és azzal mennék suliba is.

-De vigyázz rá. Az az én kicsikém. És neked nem eshet bajod, de a lányak igen. És te ezt nem szeretnéd! Ugye?


-Persze, hogy nem!!


(Másnap Seth szemszöge)


A tanár valami sejtmolekulákról hablatyolt, de hogy is tudnák figyelni, mikor a bevésődésem ül előttem? Írok neki egy levelet, hogy töltse velem a délutánját és ebédszünetbe együnk eggyütt.

,,Szia Veronica! Szeretném ha velem ebédelnél és a délutánt is eggyütt töltenénk. Mit szólsz hozzá? Csók: Seth."

Összegyűrtem a lapocskát. Odadobtam a papírgalacsint az asztalára. Hátrapillantott én pedig rákacsintottam. Hogy lehet ennyire gyönyörű egy lány? Belepirult és elkezdte olvasni az üzenetemet. A szívem a torkomban dobogott. Írni kezdett. Visszadobta a paíromat. Elkezdtem olvasni a hátoldalát:

,,Örömmel mindkettőt:D Csók: Veronica. Ui: szólíts Vic-nek kérlek."

Zsíír!! Még végigültük ezt az uncsi bioszt. Mikor kicsöngettek odamentem az asztalához. Felpillantott rám és elpirult.

-Mehetünk?- kérdeztem vigyorogva.

-Mehetünk.- és a hangja is gyönyörű. Elindultunk a menza felé. Vettem magamnak és neki is egy tálcát. Ugyanazt vettem neki, mint magamnak. Egy üres asztal felé haladtunk. Leültünk, letettem a tálcánkat, és hozzáfogtam a pizzámnak. Most igrik a majom a vízbe. Mi a fenét mondok neki?

-Szóval bevallom már hetek óta el akartalak hívni, csak nem mertem.- mondtam.

-Én meg azt hittem, soha nem hívsz el magaddal valahová.- eggyütt nevettünk. Amint már az előbb említettem gyönyörű. Fekete hosszú göndör haja és zöld szeme van. Velem egymagas. Jól összemelegedtünk. Itt várom a parkolóba a motornál. Kicsöngettek és a sok tanuló kizúdult a parkolóba. Megpillantottam Vic-et. Intettem neki, hogy itt vagyok. Ideért és a kezébe nyomtam a bukót. Inkább nem szólt semmit. Felvette és én felültem a mocira Ő meg fölült mögém átkarolva a derekamat. Így elég szexin nézett ki.

-Készen állsz?- fordultam hátra.

-Igen.- felpörgettem a motort, így minen szem ránk szegeződött. Embryék csak füttyentettek én meg kajánul visszamosolyogtam rájuk.