2. fejezet

Sziasztoook!:D Remélem tetszett az első fejezet. Már kész is a 2. És bocsi, hogy rövid lett, de megígérem, hogy a 3. feji hosszabb lesz.
Puszi: Kriszti.ke

Találkozás a Cullenekkel

,,Már én is beléptem és az ajtót is becsuktam magam mögött, mikor megfordultam és nyolc ugyancsak meglepett aranybarna szem pár bámult vissza rám. Carlisle, Esme, Rosalie és Edward."


Kivert a hideg és, mintha a rég nem működő szívem is újra dobbant volna egyet, mikor megláttam Őt. Egymásba kapcsolódott a tekintetünk. Nem tudtam kiolvasni belőle semmit. Semmi érzelem nem tükröződött az arcán. Még mindig olyan gyönyörű, ha nem még gyönyörűbb a legutolsó találkozásunk óta. Esme szakította meg a szem kontaktusunkat Edwardal. Ugyanis Esme már majdnem bőgött, annyira boldog volt, hogy élek és a házukban vagyok. Megindultam felé emberi léptekkel és széttárt karokkal, hogy magamhoz ölelhessem, de Esme vámpír gyorsasággal futott felém. A nyakamba ugrott és ott puszilta az arcom ahol csak tudta. Mikor leszállt rólam, akkor láttam meg Rosaliet a háta mögött a könnyeit törölgette volna le az arcáról, csak azok sehogy sem akartak kicsordulni. Rosalietől nem éppen ezt a fogadtatást vártam, de nagyon örültem, hogy így sikerült. Esme félreállt és átadta a helyét Rosalienak. Én is elkezdtem zokogni, ahogy megláttam Alicet, Jasper mellkasába temetett arcával, amint az ő teste is rázkódik a sírástól. Carlisle Rosalie vállára tette a kezét, jelezve, hogy már Ő következik. Elengedett és átadott Carlisle karjainak. Szorosan öleltem magamhoz és a válla fölött Edwardra pillantottam. Ő is engem nézett. Látszott rajta, hogy Ő inkább kihagyja az ölelkezős részt. Mikor már Carlisle is elengedett, Alice fogta meg a kezemet és a nappaliba húzott engem és mindenkinek intett, hogy kövessék. Gondolom most következik az a rész, hogy megmagyarázom ezt az egészet. Eddig senki sem szólt egy szót sem. Mindenki helyet foglalt a kanapékon, de senki sem szólalt meg. Mindenki arra várt, hogy elkezdjem. Edward a lehető legmesszebb ült le tőlem. Azt tudom, hogy nem szeret, de attól még nem vagyok leprás, hogy még meg sem akart ölelni és a lehető legmesszebb ült le tőlem. Nagyon mérges lettem, viszont a ,,szívem" is iszonyúan fájt. Jasper bizonyára érzi amit én érzek, így kontrolálni kezdtem az érzelmeimet.

-Bella?- ébresztett fel bambaságomból Carlisle.

-Ohh, igen. Azt hiszem tartozok egy ki magyarázattal nektek. Kezdem az elején. Miután elköltöztetek Forksból, majdnem olyan voltam, mint egy élő halott, gondolom tudjátok ki miatt...- Edwardra néztem és láttam rajta, hogy fájt neki az amit az imént mondtam. Hál' Istennek, pont így akartam. Ha nekem 70 éven keresztül szenvednem kellett, mert ő elhagyott, Ő csak kibír körülbelül fél órát. Folytattam Két éven keresztül voltam úgymond élőhalott és csak egy ember tudott felvidítani. Jacob.- A név után Edwardra néztem és ugyanúgy reagált, mint az előbbinél. -Egy nap Jacob nem jött el a megbeszélt helyre ahol találkoztunk volna. Viszont valaki más eljött. Victoria. Elhurcolt magával egy barlangba, ahol egy hónapig csak kínzott, majd átváltoztatott. Nem tudom végülis miért döntött így, mert mikor felébredtem azután a három szörnyű nap után, pokolian erősnek éreztem magam ahhoz, hogy végezzek vele. A nagy harcból én kerültem ki győztesnek. Semmiképp sem akartam embert ölni, így én is állattal kezdtem táplálkozni. Egyszer sem botlottam meg. Nem állítom, hogy nem volt nehéz, hiszen nem volt senkim, aki segített volna benne. -Nem is kellett Edwardra néznem, hogy lássam az arckifejezését.- Egy évig nem merészkedtem ki az erdőből, csak miután meggyengültem és a vérszomjam is csillapodott az első évem elteltével. Nem akartam életem végéig abban az erdőben maradni, így azt határoztam el, hogy körbejárom a világot. Ez emberként is nagy vágyam volt, hogy körbejárjam a világot. Sorrendben voltam Európába, Afrikába, Ázsiába, Ausztráliába és megint Európába. A napos kontinenseken persze csak éjjel jártam ki a szállodákból. Megismerkedtem a Volturival. Két évet töltöttem náluk majd újból útnak álltam. Utazgattam még egy kicsit, majd úgy döntöttem visszajövök Forksba. És hát itt is vagyok.- Csaptam össze a tenyerem, jelezve, hogy végeztem. Lopva Edwarda pillantottam. Szörnyen elgyötört arc volt. Esme odalépett hozzám.

-Isten hozott újra nálunk.

-Köszönöm. De én ...- Alice-re pillantottam, nem akar-e közbevágni, hogy csak semmi de. Ő ezt észre is vette.

-Semmi de! Már mondtam. Vigyorodott el, megfogta a kezemet és magyarázni kezdett.- Tudom, tudom. Veszel magadnak egy saját házat és nem itt fogsz lakni, de nemhiszem, hogy az éjszaka közepén tudnál magadnak venni egy házat. Szóval a ma estét még itt töltöd. És most ígérd meg nekünk, hogy nem tűnsz el csak úgy! -Már nyitottam volna a számat de még hozzátette.- És eljössz velem és Rosalie-val vásárolni.- Ó, gondolhattam volna. Hiszen Ő Alice, aki minden nap vásárolna legszívesebben.

-Megígérem.- mondtam neki kelletlenül.

-Ne dúrcizz! Akkor most a kedves Emmet bátyám behozza a bőröndjeinket.- felém kacsintott, majd Emmetre nézett sürgető arccal.- De még ma, ha lehet.- tette még hozzá. Emmet csak felhorkant majd kedves kislányhangot utánozva odaszólt Alicenak.

-Persze hugicám.- mondta vigyorogva, gyorsan odalépett Alice-hez és összekócolta a frizuráját, mielőtt Ő védekezni tudott volna.

-EMMET CULLEN!!! EZT MÉG MEGKESERÜLÖD!! A FRIZURÁM!!!.- sipítozott Alice, de Em csak felémkacsintott és kiment a bőröndjeinkért. Alice addig felvezetett az ideiglenes szobámba, ami az emeleten volt a jobboldalon a második szoba. Az első szoba mellett elhaladva benéztem. Megláttam benne Edwardot. Igen ez még mindig az Ő szobája. Most meg mi a csudának haragos a tekintete? Legszívesebben felképeltem volna. Én vagyok az akinek dühösnek kellene lennie a másikra. Hiszen Ő hagyott el, nem én Őt. Tovább mentem a folyosón , és bementem az ideiglenes szobámba. Megkértem Alicet, hogy hagyjon egy kicsit magamra. Emmet még gyorsan behozta a bőröndjeimet. Lefeküdtem keresztbe, háttal az ágyra, és a falat kezdtem el bámulni és a gondolataimba mélyedtem. Nem tudom mit kellene tennem. Elősször is miután felkelt a nap elmegyek házat venni,abból a pénzből amit Aroéktól kaptam. Én azt a pénzt körülbelül száz éves koromig sem fogok tudni elkölteni. Nagyon megszerettem Aroékat. Főleg Felixet. Gyors lépteket hallottam a szobám felé közeledni. Már csak arra volt időm, hogy felüljek az ágyon és akkor berontott a szobámba.

-Edward..?-kérdeztem volna, hogy mit akar, de nem mertem, mert csak úgy izzott a dühtől.

-Szóval Felix? Lefeküdtél vele?- kérdezte Edward. A francba Bella!.De hülye vagy! Szidtam magamat gondolatban és gyorsan blokkoltam az elmémet Edward elől. Minden gondolatomat hallotta mióta a szobámban vagyok. Mégis, hogy van képe berontani a szobámba, és azt kérdezni, hogy lefeküdtem-e Felix-el? Nem érdekel, hogy szeretem Őt, de most megkapja a magáét. Karbafontam a kezemet és hetykén odaszóltam neki.

-Közöd?- erre mégmérgesebb lett. Nem nagyon tudta mit válaszoljon.

-Van. Nagyon is sok.-mondta, mégis mi köze van hozzá?

-Például?- Feszegettem tovább a húrt.

-Az most nem lényeg,- mondta zavarba jőve és idegesen.- lefeküdtél vele vagy sem?

-NEM!! És szabad tudnom miért érdekel? Miért vagy mérges még a gondolatától is? Ha? HA JÓL TUDOM MÁR NEM VAGYUNK EGGYÜTT!!- már kiabáltam.- És ha lefeküdtem volna vele? Változtatna valamin? NEM. - köpni, nyelni nem tudott, úgy megszeppent. Sosem látta még ezt az oldalamat. Valamivel higgadtabban hozzátettem.- Akkor ezt megbeszéltük. Mégvalami?- nem válaszolt.- Akkor nem tartalak fel. Viszlát.- mondtam neki, majd megfordultam és ablakhoz mentem. Hallottam ahogyan kiballag. Mihelyst becsukta maga mögött az ajtót, zokogni kezdtem. Hallottam ahogyan bevágódik a bejárati ajtó, majd egy kopogást az ajtómon.

-Gyere be.- szóltam ki. Nem fordultam meg, anélkül is tudtam, hogy Alice az. Zokogtam. Megfordított, hogy a szemembe tudjon nézni és csak ennyit mondott:

-Ne sírj. Minden rendbe jön majd.- az ágyhoz kísért és leültetett az ölébe. Hosszú órákig sírtam. Mikor abbahagytam elhatároztam nem érdekel, ha Alice megtudja, hogy még mindig Edwardot szeretem.

-Nem feküdtem le Felix-el, Edwardot szeretem Alice.- újra fölsírtam.- Nem akarom szeretni őt, de nem tudok ellene mit tenni. Hetven éven keresztül akartam felejteni. De nem ment.

-Ő is szeret téged! Hát nem vetted észre, te ki butus? Az előbbi jelenet féltékenység volt.

-Igen, tudom hogy az volt. De az lehetetlen, hogy engem szeressen.

-Pedig százszázalékosan szeret. Jasper is megmondta, hogy mikor rádnéz szerelem és szeretet árad szét benne. Amit mondtál, hogy élő halott voltál, miután elhagyott, ő is pont ugyanolyan élő halott volt. Azóta alig voltak érzelmei. És most itt ez a szerelem érzése. Szeret téged! Majd idővel egymásra találtok.- felőlem semmi kétség. Ha hazajött, eléállok és megmondom neki mit érzek. Max ha nem szeret és Jasper tévedett, egy percet sem maradok tovább Forksban. Visszamegyek Volterrába, a Volurihoz. Újra közéjük tartozok majd, míg megint talpra nem álok, de csak ha Edward nem szeret. Ha szeret akkor az még eldől, mi lesz e jövőben. Sima, vagy akadályokkal teli? A lényeg a múltamat le kell zárnom. A jelennek és a jövőnek kell élnem.

-Bella? Felnyitnád egy kicsit a ... nem is tudom, hogy mondjam, a ...mentális pajzsodat? Megtudnám mi lesz a jövőben.- felnyitottam a pajzsom és Alice szeme elködösödött. Látomása van. Miután vége volt a látomásának, visszatért a jelenbe és csak ennyit mondott:

-Egy perc és hazaér!- Ez azt jelenti, hogy egy perc múlva eldől a jövőnk Edwarddal.